1.rész Sesshoumaru és Kikyou
Timi 2007.09.30. 19:35
1.rész: Sesshomaru és Kikyou
Gyönyörű holdfényes este volt. A lágy szellő fujdogált csak. Sesshomaru már jó ideje a csillagos eget nézte. Bánatos volt. Látszott az arcán.
-Mi a baj Sesshomaru-nagyúr? - kérdezte Jaken
-Semmi. De ha lenne akkor se neked mondanám el - szólt ingerülten - Jaken hagyd majd én - szólt Rin kedvesen - Mi a baj nagyuram? Nagyon szomorúnak látszol - Rin lágyan Sesshomarura mosolygott - Olyan magányos vagyok Rin. Nézd meg Inuyashát. Neki ott volt Kikyou, most Kagome. És én, itt álok magányosan.
-Sesshomaru nagyúr, te nagyon kedves vagy és én biztos vagyok benne hogy találni fogsz valakit.
-Kössz Rin. Ez megnyugtatott.
Felnézett a csillagos égre és elnyomta az álom.
-Jaken csinálnunk kell valamit. Sesshomarunak hiányzik a szerelem. Keresnünk kell neki valakit.
-De mégis ki vállalkozna erre?
-Kikyou!
-Hogy! Kikyou! Dehát ő Inuyashát szereti. Nem fog menni!
-Jaj, Jaken gondolj bele: Inuyashának ott van Kagome, és ezt Kikyou is tudja, és biztos elkeseríti. Nem lesz nehéz meggyőzni hogy Sesshomaruval jobban jár mint Inuyashával.Elmegyek, beszélek vele.
-Én is megyek!
-Nem! Te itt maradsz Sesshomaruval.
-Na jó.
Rin bement az erdőbe. Tudta merre menjen. Meg is találta Kikyout. Előszőr csak messziről szemlélte, ahogy a lány a tűz mellett ülve, a lángokba meredve gondolkodik. Közelebb lépett. Kikyou észrevette és felkapott egy botot.
-Csak te vagy az Rin?
-Igen.
-Miért küldött Sesshomaru?
-Nem ő küldött magamtól jöttem.
- Tényleg? Miért?
-Elmondom, csak tedd le az a botot.
Kikyou leeresztette a fegyvert, Rin pedig leült a tűz mellé.
-Azért jöttem hogy megkérdezzem szereted-e még Inuyashát?
-Tulajdonképpen nem. Nem tudom neki megbocsájtani hogy elárult. Meg neki most már ott van Kagome. És én nem állok közéjük.
-Mit gondolsz Sesshomaruról?
-Szerintem kedves, bár a rossz oldalon áll. De ez még változhat.
-Kikyou, Sesshomaru nagyon magányos. Hiányzik neki a szerelem. Tegnap erről panaszkodott nekem. És mi elhatároztuk Jakennel hogy keresünk neki valakit. És rád gondoltunk.
-Rám?
-Rád. Te nagyon kedves vagy. És tökéletesen illesz hozzá.
-De...
-Ne szakíts félbe kérlek. Sesshomaru nagyon szenved. És azért gondoltunk rád mert te kedves vagy, szeretetreméltó, megértő, és őszinte, és Sesshomaru ezt szereti.
-Nem is tudom...
-Kérlek legalább találkozz vele. Nagyon fontos lenne. És amugy is, mit veszthetsz?
-Rendben találkozom vele.
- Hát ez fantasztikus. Akkor holnap este a a tónál. Majd előtte jövök. Hidd el nem döntöttél rosszul.
Rin elrohant. Igyekezett urához, aki már ébren volt, és Jakent fagatta arról,hol van Rin.
- Rin hol voltál? - kérdezte Sesshomaru és kitárta a karját.
- Sesshomaru-nagyúr! Sesshomaru!! - lelkendezett a kislány, és Sesshomaru karjaiba rohant, aki szorosan magához ölelte. - Sesshomaru-nagyúr megcsináltam!
- Mit Rin?
- Beszélgettem Kikyouval rólad. Azt mondta hogy már nem szereti Inuyashát, és szivesen találkozna veled. Nem leszel többé magányos.
- Ügyes vagy. Köszönöm. Biztos nem tudtam volna erőt venni magamon hogy... de miért pont Kikyou?
- Lényegtelen Sesshomaru-nagyúr. Készülödnöd kell. Holnap este találkoztok a tónál.
Másnap napnyugtakor Rin ott volt Kikyounál és segített neki kicsit rendberakni magát.Közben Jaken Sesshomarunak segített.
- Mehetsz Kikyou - indította útnak Rin - Indulhat Sesshomaru-sama.
Mindketten vártak már a találkozásra.
- Sesshomaru!
- Kikyou, üdvözöllek - a lány szépsége elbűvölte - Kikyou még mielőtt bármi is történne közöttünk tudnod kell: nem vagyok valami romantikus alak.
- Nem baj nekem így is tetszel.
Elkeztek beszélgetni.
- Szóval... - kezdte bizonytalanul a lány - mióta ismered Rint?
- Elég régóta és mintha a lányom lenne.
- Nagyon kedves, és rendkívül szívén viseli a sorsodat. Be kell vallanom ha ő nincs, akkor én most nem lennék itt és nem valhatnám be neked, hogy mióta nem szeretem Inuyashát, te tetszel nekem.
- Komolyan?
- Komolyan.
Az arcuk lassan közeledett egymáshoz, és az ajkuk lassan összeért. Forró csókokban eggyesültek. Elfeledték minden gondjukat. Arcuk szét vált, és már nem tudtak parancsolni a vágyaiknak, és felszínre törtek az érzelmeik. Percekkel később már a vízben voltak ahol a holdfény visszatükröződik a, és a két test lassan egybe olvadt.Teljesen átadták magukat egymásnak. Ez a néhány perc megpecsételte a jövőjüket. A víz halkan fodrozódott.Ez a néhény perc minden kérdésükre választ adott a másikkal kapcsolatban. Hangtalanul fedezték fel egymás testét. Mégis tele voltak vággyal és szenvedélyel.Kijöttek a vízből felöltöztek és tovább nézték a csillagos eget immár egymás karjaiba bújva.
- Sesshomaru-nagyúr! Mi volt Sesshomaru nagyúr?
- Van mit megköszönnöm nektek Rin. Köszönöm.
- Szóval sikerült! Kikyou és te egy pár vagytok.
- Látom nagyon örülsz neki.
- Igen szeretem Kikyout aranyos.
- Örülök neki.
Másnap Sesshomaru elvitte Kikyout kirándulni. Rin és Jaken is eljött.
- Örülök hogy itt vagytok velünk - szólt Kikyou
- Mi is örülünk Kikyou úrnő.
- Kérlek Jaken szólits csak Kikyounak.
- Oh! Szabad nagyuram?
- Persze ha Kikyou megengedi.
Jaken elősszőr látta urát ilyen őszintén mosolyogni.
- Kikyou nagyon örülök hogy itt vagy velünk - szólt Rin
- Én is. és ezt neked köszönhetjük Rin.
- És persze neked Jaken - fejezte be a mondatot Sesshomaru
- Nincs mit Sesshomaru-sama
Sesshomaru átölelte Kikyout és magához ölelte Rint. Mindenki boldog volt. És eggyütt nézték a naplementét.
|