Beteljesülendő álom vagy csak egy képzelet?

1. rész: Shippo újra a csapattal

Tíz év telt el azóta, hogy megölték Narakut. Mina és Seu már 14 évesek voltak és mindent megtanultak a harcról és ketten ki is fejlesztettek egy ikerharcot, amit mindig az apjukon gyakoroltak. Ez idő alatt Sango és Miroku is összeházasodtak és a hamar megszületendő kislányuk most 10 éves. Az ő neve Missa. A három gyerek nagyon jóba voltak, de Seunak egy kicsit tetszett a kis Missa, amit Mina észrevett és mindig cukkolta a testvérét. Ebből kettejük között mindig ment a verekedés. Ezeken a jeleneteken a többiek csak nevetni tudtak, és halkan mindig megjegyezték:

-Inuyasha! Le se tudnád tagadni, hogy a te gyerekeid, mert olyanok, mint te.- nevettek mindig a többiek.

-Tudom, de Mina azért hasonlít inkább Kagoméra, mert nagyon könnyen tudja kezelni a dolgokat.- mosolyodott el Inuyasha. Ekkor Mina egy akkora pofont adott Seunak, hogy egy hatalmas púp nőtt a fejére.

-Anya! Most már Seunak is kell olyan nyaklánc, mint apának van.- Mondta durcásan Mina.

-Rendben, de néha neked sem ártana.- válaszolta kedvesen Kagome.

Inuyasha és Kagome az elmúlt tíz évben felhőtlen boldogságban éltek. Naraku halála után egyszer sem veszekedtek esetleges féltékenység miatt. A szerelem, ami köztük volt 10 év után sem halványodott. Kagome ez idő alatt szinte teljesen megszokta, hogy Újholdkor egy kis apró kutyafül jelenik meg a fején.

Kagome hatalma az elmúlt 10 évben nem jött elő, de néha jelét adta, hogy Kagome nem egyszerű miko. Amikor Kagome boldog és nincs mitől félnie, akkor mutatja meg magát a hatalma. 5 évvel ezelőtt egy kihalt erdőn kellett átmenniük, de Kagome napok óta tartó jókedve és boldogsága ekkor meghozta a kellő hatást és az erdő Kagome lépteivel egyre világosabb és élettel telibb lett. Ezt persze mindenki csodálkozással nézte végig és reménykedtek, hogy soha nem haragítják magukra Kagomét.

A kis csapat pont Kaede anyó faluja felé tartottak, mert érte mentek a kis rókaszellemért, Shippoért. Amikor még Naraku élt akkor hagyták ott az öreg Kaedénél, hogy megtanulja a gyógyítás minden kis apró fortélyát. A csapat, mint mindig nagyon boldog volt, mert már megint Seu és Mina verekedését nézték, ami Seu piszkálása miatt tört ki.

-Seu, Mina!     Kérlek, hagyjátok abba.- szólt Kagome, mert Mina majdnem megsebesítette Seut a karmaival.

-Jól van, de akkor Mina ne piszkáljon mindenféle hülyeséggel.- felelte Seu.

-Anya nem is hülyeség, amit mondok, mert Seunak tényleg tetszik Missa. Érzem!

-Nem tudom, hogy honnan veszed ezt!- felelte teljesen elvörösödve Seu.

Ezen csak mindenki nevetett, de Missa odasétált Seuhoz és adott egy puszit Seu arcára, ami után a kis félszellem elvörösödött. Azt tudták, hogy Missa szeret ilyet csinálni, amit az apjától örökölt, de nem szerette, hogy ha Seu is ad neki egy puszit, mert ilyenkor egy hatalmas púp nőtt a fejére. Persze ez most is így volt.

-Sango! Tiszta olyan, mint te.- mondta mosolyogva Miroku és a fejét simogatta

-Nem véletlenül az én lányom!!!

A faluig így telt az idő, de mikor odaértek akkor nagy meglepetés érte őket. Shippo már nem az a kis rókaszellem volt, hanem egy kamaszodó fiatal és erős szellem. Ezt Mina is észrevette és rögtön meg is tetszett neki Shippo.

-Szisztok!......- rohant oda a többiekhez

-Szia! Hogy meg változtál!?- mondták tátott szájjal a többiek.

-Egy kicsit megnőttem és tanultam is sok mindent.- mesélte nagy büszkeséggel, de ekkor egy fiatal lány ment el mellettük és rákacsintott Shippora.

-Úgy látom nagyon népszerű vagy a lányok között……..BÜSZKE VAGYOK RÁD!!!!!!- ordibálta Miroku és jól megveregette a hátát.

-Igyekszem!

Már egy hete voltak ott, de még mindig volt mesélni való arról az időről, amikor nem voltak együtt. Kiderült, hogy Shippo is meg tanult harcolni és mostanában ő védi a falut a kisebb szellemektől.

-Nagyon büszke vagyok rád!- mondta Kagome.

-Én is rád!

-Ezt hogy érted?

-Arra értem, hogy megölted Narakut és, hogy meg tanultad kezelni a hatalmad, amit Syra adott neked.

-Ezt te honnan tudott, mert még nem is beszéltünk erről.- kérdezte csodálkozva Kagome.

-Itt a hírek gyorsabban terjednek, mint a betegségek. Amúgy meg Sesshoumaru mesélt rólad és az erődről. Gyakran járt ide és elmesélte nekem, hogy mit csináltok.

-Szóval kémkedtél utánunk?- kérdezte vigyorral az arcán Inuyasha. Majd gyorsan megborzolta Shippo haját.

-Te is sokat változtál. Hallottam, hogy úgy viselkedsz, mint egy igazi apa és férj.

-Köszönöm a bókot, de most kíváncsi vagyok, hogy mit tanultál. Ezért kihívlak egy küzdelemre.

-Rendben, de figyelmeztetlek, hogy nem vagyok olyan gyenge.

Kimentek a ház elé, de persze a többiek is követték őket, és kíváncsian nézték, hogy Shippo milyen erős lehet. A harc kezdetével rögtön lehetett látni, hogy Shippo tényleg sokat tanult és nagyon gyorsan mozgott, de Inuyasha így is erősebb volt nála. Nagyon elszórakoztak egy ideig, majd Inuyasha eltette a kardot.

-Nagyon ügyes vagy, de még tanulnod kell.

-Tudom, de most már van kitől tanulnom.

-Apa én is harcolhatok vele?- kérdezte dacosan Mina.

-Ha Shippo nem bánja akkor egész nyugodtan, de nehogy bármi bajod essen.- mondta gondoskodva Inuyasha.

Mina Shippo elé állt és elővette a tőrt, amit anyától kapott. Shippo csak most vette észre, hogy mennyire gyönyörű a lány és mennyire hasonlít Kagoméra. „Nagyon szép ez a lány!!!”.

-Na mi van, csak nem megijedtél?- kérdezte Mina

-Nem csak arra gondoltam, hogy mivel támadjak, de rájöttem, hogy elég lesz csak a fél karom.

Ekkor a többiek elkezdtek nevetni, és arra gondolták, hogy Shippo nem sokáig lesz egyben.

-Ezt hogy merészeled.- ordította Mina és teljes erejéből neki támadt Shipponak, aki nagyon ügyesen védte a támadásokat.

-Nagyon ügyes vagy, de vajon akkor is ilyen ügyes vagy, ha én támadok?

-Még jó! Sokkal ügyesebb vagyok, mint te.

Shippo is teljes erejéből támadt. Ez idő alatt Inuyasha már arra készült, hogy mikor üti le Shippot, mert bántani akarja Minát, de ezt Kagome látta és visszahúzta. Mina tényleg ügyes volt, de óvatlan pillanatban elesett és magával rántotta Shippot is, aminek az lett a vége, hogy Minára esett Shippo és a meglepődésükben elfelejtettek megmozdulni, így egymással szemben nézték egymást.

-Szép a szemed!- mondta vörösen Shippo és lemászva Mináról felsegítette a földről a vörös arcú Minát.

-Köszönöm! Te se panaszkodhatsz!

Ezt mindenki hallotta, és csodálkozva nézték a jelenetet. Ezt az állapotot Inuyasha törte meg.

-Jól vagytok?- kérdezte ingerülten, mert tisztában volt vele, hogy Shipponak tetszik Mina és ezt nem akarta.

-Igen.- felelték egyszerre.

Az este hamar eljött és már mindenki nagyon fáradt volt kivétel Inuyasha, Kagome és Mina. Inuyasha és Kagome egy rövid séta után visszatérve látták, hogy Mina a közeli tavat bámulva üldögél a ház előtt.

-Mi a baj Mina?- kérdezték

-Nem értem, hogy apa miért haragudott Shippora?

-Nem haragudtam rá, csak szomorú vagyok. Rájöttem, hogy Seuval együtt már nem vagytok kicsik, akikre vigyázni kell. Seunak is tetszik Missa, neked meg……..Shippo.

-Ezt honnan veszitek?- kérdezte elvörösödve

-Jaj! Te a lányunk vagy és nagyon jól tudjuk, hogy mit érzel.- mondta kevesen Kagome és ekkor átölelte Inuyashát.

-Köszönöm! Apa akkor nem haragszol senkire?

-Persze, hogy nem!

Mina megkönnyebbülten bement lefeküdni. Inuyasha és Kagome még kint maradtak, hogy még egy kicsit beszélgessenek.

-Szerintem te hazudtál.- mondta nyugodtan Kagome

-Ezt te honnan veszed?

-Tudom, hogy még most is aggódsz, amiatt, hogy Shipponak tetszik Mina.

-Sajnos te túl jól ismersz!- és szorosan átölelte Kagomét.

-Szeretlek.

-Én is.- felelte a félszellem

Ekkor egy forró csókot adtak egymásnak és megint egymáséi lettek. Nagyon boldogok voltak másnap, amit a többiek is észrevettek, de nem tették szóvá, mert mostanában egyre többször volt jókedvük.

2.rész: Az idegen

Kb. 2 hete voltak ott, amikor Sango rohanva ment Kagoméhoz, akit utána elráncigált az erdőbe. Ezt a többiek nagyon furcsának találtak, de Sango nem engedte, hogy bárki is velük menjen.

-Hova ráncigálsz?- kérdezte a miko

-Mondani akarok valamit, de nem akarom, hogy bárki is hallja.

-Akkor miért nem mondod már?

-Jól van!......Kagome…én …gyereket várok.

-Ezt nem mondod komolyan? Ez csodálatos.- a miko jó erősen megölelte Sangot.

-Tudom! Csak neked akartam mondani először!

-Gyere, mondjuk meg a többieknek.

Sango bólintott és visszaindultak a többiekhez, akik már nagyon idegesek voltak, hogy hol lehetnek a lányok. Mikor visszaértek a fiúk odarohantak és érdeklődve néztek a lányokra.

-Hol voltatok és miért nem lehetett utánatok menni?- kérdezte Inuyasha.

-Beszélnünk kellett egy kis emberről.- mondta Sango és megsimogatta a hasát.

-Gyermeket vársz?- kérdezte boldogan Miroku.

-Igen!

-Ez nagyszerű.- mondták a többiek, miután mindenki megtudta.

Egy kicsit Missa volt zavarban, mert nem tudta, hogy vajon mit kell majd csinálni a testvérével. Ezt mindenki észrevette, de nem szóltak, mert úgy gondolták, hogy fel fogja dolgozni magában. Miután mindenki elaludt Missa és Seu maradtak fenn és elkezdtek beszélgetni Missa születendő testvéréről.

-Tudom, hogy nagyon fogsz örülni, hogy van testvéred. Én is örülök, hogy nem vagyok egyedül, és itt van nekem Mina, kivel játszhatok.

-Értem, de olyan furcsa lesz, hogy nem csak én leszek anyának és apának.

-Nem lesz furcsa, majd meglátod!!!!!- mondta Seu és adott egy kis puszit Missa arcára. Ezután elment lefeküdni.

Missa is egy kis idő után elment lefeküdni.

Másnap mindenki úgy döntött, hogy elmennek a faluból, mert már nagyon unták az ott létet. Shippo is velük tartott. Már egy napja mentek mikor Kagome és Inuyasha egyszerre megálltak és az erdő egy sötét pontja felé néztek.

-Inuyasha! Bajt és veszélyt érzek a levegőben.

-Tudom! Én is érzem, de te honnan tudod?- kérdezte értetlenül a félszellem.

-Nem tudom, de nem ez a lényeg. A gyerekeket vigyétek el innen.- mondta idegesen, de ekkor már ott volt a baj.

Egy férfi jelent meg a fák közül és gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Lassan odament Kagome mellé, de nem csinált semmit csak megfogta Kagome állát és egy kicsit megemelte.

-Szóval te lennél az, aki megölte azt a korcs Narakut?- kérdezte hideg hangon, amitől Kagome hátán felállt a szőr.

-Igen, de ez téged hol érdekel?

-Azért jöttem, hogy megkapjam az ő és a te hatalmadat. De mivel te már megölted Narakut, ezért csak a te erőddel kell beérnem.

-Arra várhatsz!- ordibálta Inuyasha és neki támadt az idegenre.

-Szánalmas vagy!- mondta és enyhe fuvallattal, arrébb lökte Inuyashát, aminek az lett a vége, hogy jól hallhatóan eltört a karja és lába.

-IIINNNUUUYYYAAASSSHHHAAA!!!!!!!!!!!!!!!- ordította Kagome.

-Na mi van csak nem dühös vagy? Kivel folytassam tovább, Mináva vagy Seuval?- ekkor elengedte Kagomét.

Elkezdte támadni a két gyereket, akik ügyesen védekeztek, de támadni nem tudtak. Ekkor hirtelen mögéjük kerül és eltalálta az ikreket, akik a földre kerültek. Ekkor Kagome megint érezte magában a hatalmat arra, hogy könnyen végezzen ezzel az idegennel, de mielőtt neki állt volna, a férfi elment, de valahonnan hallotta:

-Gyere a közeli tisztásra, de ne hozz magaddal senkit, mert az biztos, hogy meg fog halni!

Kagome odarohant a két gyermekéhez, akik szerencsére csak elájultak, de ahogy látta Inuyasha nem volt ilyen jó állapotban. Mikor már ott volt érezte, hogy Inuyasha nemsokára meghal, ha nem segít rajta senki. Ekkor Shippo odament és elkezdte gyógyítani valamilyen varázslattal Inuyashát. Kagome csak sírt és csak arra tudott gondolni, hogy el fogja veszíteni Inuyashát. Ekkor a félszellem lassan kinyitotta a szemét és rámosolygott Kagoméra.

-Nincs semmi bajom! Ne aggódj értem.

-De aggódom, mert nem akarlak elveszíteni.- sírt Kagome.

Mikor mindenki jól volt Kagome elmondta, hogy mit mondott az idegen, de a többiek nem engedték, hogy egyedül menjen.

-Nekem egyedül kell mennem, mert nem akarom, hogy bárkinek is baja essen miattam.

-Nem mész te sehova, mert a pajzsod így is megvéd majd.- mondta nyugtatóan Inuyasha.

Már egy órája győzködték Kagomét, mikor Kagome megint hallotta, hogy a férfi megszólította.

-Jöjjenek a barátaid és a családod, mert legalább látnak meghalni. Ha nem jönnek én ölöm meg őket.

Kagome mélyen elgondolkozott.

-Jól van! De csak úgy jöhettek, ha nem szóltok bele, mert nem akarom, hogy bántson titeket.

Lassan elindultak a tisztás felé. Senki nem beszélt csak Kagome határozott arcát nézték és arra vártak, hogy mit csinál Kagome az idegennel. Mikor odaértek a miko megállt és mindenkitől elköszönt.

-Elmentem, de még visszajövök. Mina, Seu ne engedjétek, hogy apátok beleszóljon a harcba. Ne aggódjatok, hamar itt leszek.

-Rendben megígérjük!

-Inuyasha! Vigyázz rájuk addig, amíg nem jövök vissza.

-Rendben, de ha nem jössz vissza……..- de nem tudta elmondani a félszellem, mert Kagome megcsókolta.

-Ne idegeskedj, mert visszajövök, de mielőtt elmegyek még csinálnom kell valamit.- ekkor elkezdett mormolni valamit, ami következtében mindenkit körbezárt egy hatalmas és vastag védőpajzs.

-Sajnálom, de ezt meg kellett tennem.- mondta és elindult az idegen felé.

-Ezt nem teheted velünk.- ordították szinte egyszerre.

Az idegen ez idő alatt nézte, ahogy Kagome búcsúzik, és védőburkot húzz köréjük.

-Látom, tényleg van hatalmad, de sajnos nem sokáig élvezheted.

-Amit te utoljára látni fogsz az én vagyok, ahogy megöllek téged.- mondta teljes nyugodtsággal Kagome.- Tudod, idefele jövet sokat gondolkoztam arról, hogy miben különbözöl Narakutól. Abban, hogy őt utáltam és szánalmas volt, de te még ennél is rosszabb vagy, mert sokat gondolsz magadról. Rájöttem, hogy azért kellett neked Naraku és az én hatalmam, mert mindenkinél gyengébb vagy és ez számodra maga a pokol. Szerintem még a kis öcsém is erősebb nálad.

-Fogd be a szád!!! Ha ennyire okos vagy akkor rájöhettél volna, hogy én nem egyszerű ember vagyok, de majd meglátod, hogy mit is tudok valójában.

3. rész: Kagome, mint egy angyal

Ekkor Kagoméban feléledt a hatalom és megint megjelent a fehér fény, és átalakult megint azzá a gyönyörű lánnyá. Nála volt a kardja és a tőre, amivel rögtön támadásba lendült. Az idegen szinte mindet kivédte, de az egyik nagyon eltalálta és ezért a földre került. Ekkor felkelt és düh volt a hangjában.

-Na most lett elegem ebből a játékból.- mondta ingerülten az idegen.

Ekkor az idegen elmondott valamilyen varázsigét, ami következtében egy hatalmas kard jelent meg a kezében és a kardot egy fekete átlátszó selyem vette körül.

-Ez a szörnyű kínok kardja, amely mindenféle védőburkot szét tud robbantani. Tehát ha nem akarod, hogy az a nyamvadt családod meghaljon, akkor küzdj teljes hatalommal. Tudom, hogy az erőd töredékét sem használod.

Ezt mindenki hallotta, és megdöbbenve nézték Kagomét, aki mosolygott. „Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalma van Kagoménak, de még a töredékét sem használja. Kezdek félni tőle!!!”- gondolta magában Inuyasha és szorosan magához húzta Minát és Seut, akik rettegve nézték anyjuk küzdelmét.

-Nagyon okos vagy, hogy rájöttél, hogy nem az igazi hatalmamat használom.- nevetett Kagome

-Hogy-hogy nem az igazi erejét?- kérdezte megrökönyödve Miroku.- akkor eddig mit használt?

-Fogalmazhatnék úgy, hogy ez a hatalom közelébe sincs az igazi hatalmamnak.- mondta magabiztosan Kagome.- De ez a féreg nem ér annyit, hogy megmutassam neki az erőmet.

-Ahogy gondolod, de én figyelmeztettelek.

Az idegen nagyot lendített a kardján Inuyasha és a többiek felé, de Kagome ekkor az útját állta a csapásnak, ami eltalálta és a földre került. Kagome elvesztette az eszméletét. Az idegen férfi lassan odament hozzá és lehajolt mellé.

-A nevem Zaraquer. Ezt azért mondtam meg, hogy tudd ki ölte meg a családodat és téged.

Zaraquer elindult Inuyasháék felé és egy könnyed mozdulattal széttörte a védőpajzsot. Inuyasha rögtön előhúzta a kardját és a többiek is támadni készültek. Csak a gyerekeket küldték hátra Shippoval, hogy vigyázzon rájuk. Kagome nem volt eszméleténél, de hallotta, ahogy Zaraquer könnyed mozdulattal csapja le Sangot és Mirokut. Hallotta, hogy Inuyasha fut a gyerekekhez, de Zaraquer eltalálta és összeesett. Mina és Seu harcolni akartak, de nem tudtak, mert Shippo nem engedte őket a csata közelébe. Ekkor hallotta, hogy Mina felsikít, mert elkapta Seut Zaraquer.

Ekkor Kagoméban egy neki ismeretlen erő tombolt. Nem igazán szeretet, hanem bosszú a szeretteiért. Kagome ekkor felkelt és szeméből haragot és szomorúságot lehetett kiolvasni. Szeme megint elfehéredett, de nem teljesen, mert a szeme kezdett egy halvány lila árnyalatot felvenni. Ruhája nem egy szép hosszú kimonó volt, hanem egy rövid szoknyaféleség. Kagome kezében nem a kardja és tőrje volt, hanem egy gyönyörű legyező és egy eddig soha nem látott virág, amelyet különös selyem vett körül.

-Ha bántani mered a fiamat vagy a lányomat nagy kínok árán fogsz meghalni.- mondta most már dühösen Kagome.

-Na végre! Úgy látom észhez tértél, de sajnos a többi barátod már rég meghalt.

-Szerintem nem!- és ekkor a virágot a szíve fölé tette és elmondott egy varázsigét.

Ekkor Inuyasha, Sango és Miroku fölébredtek és nézték, ahogy Kagome visszahozta őket a halálból, de Kagome nem úgy nézett ki, ahogy eddig kinézett.

-Engedd el a fiamat!!- mondta fenyegetően a miko.

A fehér selyem lecsavarodott a virágról és körözni kezdett Kagome körül. Ennek következtében Kagome megemelkedett és a levegőben odasétált Zaraquerhez és megfogta Seu kezét. Zaraquert mintha megbabonázták volna szinte teljesen önszántából, átadta Seut. A kicsi Seu átölelte Kagomét. Mina és Inuyasha is követték a Seu példáját és az egész család boldogan ölelte egymást.

-Ne aggódjatok, mindjárt visszajövök.- mondta nyugodt hangon Kagome

Amikor megfordult Zaraquer megtámadta és el is találta Kagomét. A lány nagyon vérzett, de nem látszott rajta a fájdalom. Ekkor Kagome elővette a legyezőt és egy félkört leírva vele a levegőben, begyógyította a sebeit. Mindenki csak ámult az egész jeleneten, de a miko arcán csak gyűlölet volt. Kagome a virágot a földbe szúrta és mindenkit bezárt egy virágokkal körülvett pajzsba.

-Te bolond! Nem mondtam, hogy a kardom minden pajzsot széttör. De ha látni akarod, ahogy meghalnak akkor nyugodtan.

-Nem félek attól, hogy közelükbe mész, mert nem lesz elég időd arra, hogy odaérj.

Ekkor Kagome kezében a legyező mellett megjelent egy furcsa kinézetű kard, amely csak úgy ragyogott. Amikor a miko megszorította a kardot és a legyezőt olyan erő sugárzott Kagoméban, hogy a közeli növényzet szinte engedelmeskedett neki. Zaraquer mindenféle akadályt állított elé, de mintha Kagome irányította volna a természetet, mert az összes akadály porrá és hamuvá lett. A lány kezében könnyeden mozgott a legyező, amely folyamatosan sebezte az idegent. Egy 10 percen sikertelen próbálkozás után Zaraquer összeesett, mert már több helyen vérzett. Kagome nem tett semmit, mert valahogy azt érezte, hogy még nincs vége a küzdelemnek. A többiek már a küzdelem végét látva ki akartak menni pajzsból, de Kagome nem engedte őket.

-Kagooome!!!! Engedj ki minket innen, mert már vége van az egésznek.- üvöltötte idegesen Inuyasha

-Sajnos még nincs! Mindjárt lesz még folytatása.

Ekkor mindenki Zaraquer felé nézett, aki felállt és szó nélkül odament Kagome mellé és halkan megszólalt.

-Úgy látom több erőd van, mint Syrának volt, mert ő csak egy istennő, de te, egy szerető anya és feleség vagy! De én úgy gondolom, hogy halál téged ér el hamarabb.

Ekkor egy titkos tőrt előhúzva Kagome hátába szúrta, ami miatt a lány térdre rogyott. Ezután elterült a földön és akard eltünt a kezéből. Egy kis idő múlva egy szívdobbanást hallott mindenki és látta hogy Kagome szeme normálisra változik. Mindenki arra számított, hogy Kagome visszaváltozik és meghal, ezért mindenki kétségbe esetten akart kiszabadulni a virágok közül. Inuyasha még a kardját elővéve sem tudta kiszabadítani magukat. Inuyashának valami furcsa érzése volt és ekkor Kagome megszólalt a fejében:

-Ne aggódj, jól vagyok! Ha nem akarod, hogy bajotok essen a következő egy percben senki ne nézzen felém. Utána megfordulhattok. Vigyázz Seura és Minára.

Inuyasha bólintott és elkezdett ordítani:

-Forduljatok háttal Kagoménak és ne nézettek rá egy percig.

Mindenki csodálkozva nézett rá, de követték az utasításokat. Amikor hátat fordítottak akkor csak egy hatalmas fényességet láttak és Zaraquer ordibálását. Amikor letelt az egy perc mindenki egyszerre fordult meg, hogy lássa mi történt. Ekkor mindenki csodálkozva nézte, ahogy Kagome a levegőben lebeg és egy hatalmas jogar, és a legyező van a kezében, ami csupa vér volt. Zaraquer még élt ezért Kagome egy hatalmasat csapott a jogarral, ami miatt a földben egy kráter keletkezett.

-Mondtam, hogy nem éled túl a szeretett angyalának támadását.- mondta kacagva a miko.

-Az nem lehet, hogy használni tudod a szeretett angyalának hatalmát. Azt csak az istennő tudta használni.- mondta szinte sírva az idegen.

-Pedig nagyon is tudom használni. Várj és megmutatom!!!!!

Kagome úgy közlekedett a levegőben mintha repülne. A lány a legyezőt használva egy kisebb szélvihart kavart, majd a jogarral szépen és kecsesen lecsapott az ellenségre, de az idegen a szerencsének köszönhetően kikerülte a támadást. Kagome ekkor megállt és egy varázsigét mormolva a legyezőt kicsapta és eltűnt. Zaraquer nem látta sehol Kagomét, de ekkor hirtelen egy nő szólalt meg a fülénél.

-Zaraquer! Most meg fogsz halni, de ha lehet, mond meg a többi ilyen fattyúnak, hogy nem érdemes kikezdeni velem és a családommal.

Kagome a legyezővel apró részekre szakította szét Zaraquer testét. Ez után a miko megállt és érezte, hogy a küzdelemnek itt van vége. Odasétált Inuyashához és a többiekhez. Lassan intett a növénynek, ami szépen elengedte a foglyait. Inuyasha nem tudott mit szólni Kagome hatalmához, mert retteget a lánytól. Először nem akarta, hogy Mina és Seu megöleljék anyjukat, de Kagome megnyugtatta, hogy ő az. Inuyasha megölelte és megcsókolta Kagomét, de ekkor a lány visszaváltozott és ekkor látták rajta, hogy csupa vér. Ezeket a sebeket nem vette észre mikor harcolt.

-Sajnos az a baj azzal, hogy megmutattam az erőmet, hogy elszívja az életerőmet.- mondta nagyon gyengén Kagome.

-Shippo gyógyítsd meg kérlek!- üvöltette Inuyasha.

-Sajnos nem tudom, mert Kagome haldoklik. Sajnálom Inuyasha, de nem tehetünk érte semmit.

-Az nem lehet! Nem …….engedem!!!!!

Kagome szépen lassan meghalt. Inuyasha összeomlott és elkezdett zokogni a miko holteste fölött. Ahogy sírt egy könnycsepp csordult le az arcán és ráhullott Kagome homlokára. Sokáig nem történt semmi, de ekkor hirtelen Kagome megmozdult és megölelte Inuyashát.

-KA..GO..ME.- zokogott Inuyasha és nagyon erősen ölelte Kagomét.

-Köszönöm! Csak akkor térhettem vissza a halálból, ha valaki könnyeket hullat értem, és akivel közös a vérünk.- mosolygott és ekkor Seura és Minára nézett.

-Szóval Seunak és Minának is köszönhetjük, hogy visszajöttél?- kérdezte Miroku

Válasz már nem jött, mert Inuyasha az egész családját magához húzta, és egymást ölelték.

-Soha nem akarlak benneteket elveszíteni, mert én azt nem élném túl.

4. rész: A boldog vég

Hosszú órák teltek így el, majd mikor mindenki kipihente magát lassan elindultak egy közeli faluba. Kagome Inuyasha hátán közlekedett, mert még nem volt elég ereje, hogy egyedül menjen. Már egy órája mentek így mikor Inuyasha nagy levegőt vett.

-Nagyon aggódtam miattad! Féltem, hogy el foglak veszíteni és azt nem tudtam volna elviselni.

-Nem kellett volna féltened, mert végig tudtam, hogy ti biztonságban voltatok.

-De te meg majdnem… meghaltál!!!

-Én mindig csak veletek fogok foglalkozni, én nem számítok.

-Ez nagy butaság, mert te is számítasz mindenkinek.

-Tudod Inuyasha, csak akkor tudom használni az igazi erőmet, ha tudom, hogy milyen a szeretteim és az én állapotom, és ha valakit veszély fenyeget, akkor tudom használni az erőmet. Szóval, amikor használni kellett az erőmet, akkor nem miattatok tettem, mert ti biztonságban voltatok, hanem egy másik emberért.

-Én nem értem! Ki miatt aggódtál jobban.- kérdezte mérgesen Inuyasha.

-Rájöttem, hogy nem csak egyedül harcolok az életemért.- ekkor Kagome megfogta a hasát.

-Még most sem értem mire gondolsz.- kérdezte értetlenül a félszellem.

-Kérlek, állj meg és megmagyarázom. Szólj a többieknek, hogy nemsokára megyünk utánuk.

Inuyasha letette Kagomét és elrohant, hogy szóljon a többieknek. Mire visszaért Kagome egy fának támaszkodva várta.

-Na szóval kiről van szó?

-Inuyasha! Én gyereket várok!- mondta boldogan Kagome.

-Ez nem hiszem el? Komolyan mondod? De miért pont most sikerült újra?

-Nem tudom, de szerintem nem véletlenül.

-Olyan boldog vagyok!!!!!!! IMÁDLAK!!!!!- üvöltette Inuyasha.

A távolban ezt mindenki hallotta, de nem tudták, hogy Inuyasha miért ordibál, ezért visszafordultak. Amikor visszaértek azt látták, hogy Inuyasha a mikot a levegőben dobálja, majd szenvedélyesen megcsókolja. Sango és Miroku ezt nem értette, ezért inkább odamentek és megkérdezték, hogy miért volt ez az ordibálás és a dobálás, de Inuyasha nem várta meg, hogy rákérdezzenek:

-GYEREKEM LESZ!!!!!!- mondta boldogan

-Ezt nem hiszem el!!!!! Együtt vagyunk terhesek?- mondta szintén boldogan Sango.

Kagome csak bólogatott. Mindenkinek el kellett mondani, hogy mért és kiért kellett használni az erejét. A többiek csak ámulva hallgatták. Mina és Seu örültek a kis testvérnek, és ezzel ráébresztették Missát, hogy nagyon jó, hogyha van egy testvéred.

Hónapok teltek el és ez idő alatt Kagome és Sango hasa csak egyre kerekedett. Mina és Shippo is egyre jobban egymásba szerettek. Missa és Seu is kezdtek jobban megismerkedni egymással és már Missa nem ütötte le Seut, ha a fiú megakarta ölelni vagy puszilni. A kezdetekben Inuyasha mindent megtett, hogy Mina és Shippo ne legyenek annyit együtt, mert a félszellem állítása szerint Shippo csak rosszat akar és Mina jobbat érdemel. Ekkor Kagome mindig megnyugtatta, és azt mondta mindig, hogy ő is félszellembe lett szerelmes. Így aztán Inuyasha beletörődött abba, hogy mind a két gyermeke felnőtt és szerelmesek.

Eljött Sango és Kagome ideje. Szinte egyszerre kezdtek szülni ezért szegény Shippo nem tudott két helyre menni ezért Inuyashával úgy döntöttek, hogy Shippo megy Sangohoz és Inuyasha megy Kagoméhoz. A miko nagyon örült, hogy Inuyasha marad mellette. A félszellem egy kicsit ügyetlen volt az elején, de a végére teljesen belejött és már nagyon ügyesen intézte a dolgát. Egy percre sem hagyta egyedül Kagomét. Egy pár óra múlva megszületett Sango és Kagome gyermeke. Sangonak egy kis fia született, akinek a neve Narim. Kagoménak egy kislánya született. Az ő neve Leirra. Leirrának is kutyafülei voltak és gyönyörű aranyszínű szemei. A kis kutyafülek vége, pedig fekete volt.

-Gyönyörű, nem?- kérdezte Inuyasha a kezében alvó Leirrára nézve.

-De! Egy igazi harcos! Szeretném, ha egy igazi harcos legyen belőle, és ezért szeretném, ha egy igazi harcos edzené őt.

-Értem! Akkor szólok Sesshoumarunak. Úgy is szólni akartam neki, hogy megszületett a harmadik keresztgyereke.- mondta elkenődve Inuyasha.

-Szólhatsz neki, de én nem vele akarom tanítatni, hanem veled, mert te egy igazi harcos vagy. A harcos a szívedben él. Tudom, hogy te is hatalmas erővel rendelkezel. És most nem a szellemi átalakulásodra gondolok. Csak gondolj bele, hogy hányszor éreztél magadban olyan erőt, amit nem tudtál, hogy honnan van.

Inuyasha elgondolkozva belátta, hogy Kagomének igaza van. Sokszor tapasztalt olyan erőt magában, amit soha nem érzett. Arra is rájött, hogy csak akkor jött elő mikor Kagome bajban volt és az elmúlt 14 évben volt ez.

-De miért csak most jött elő az erőm?

-Mikor először voltunk együtt (ekkor egy kicsit elpirult) a hatalmamból te is kaptál egy kicsit. Ugyanúgy, mint Seu, Mina és Leirra is. Ezért akarom, hogy te tanítsd őket, mert akkor mindenki meg tudja tanulni a kezelni a hatalmát. Ezzel nem tudtok csodákat tenni, csak megvédeni tudjátok azokat, akiket szerettek. De van hátulütője ennek az erőnek. Ha sokat használod a saját életedet teszed kockára.

-Értem!!! Örülök, hogy ezt elmondtad, mert most már nem érzem feleslegesnek magamat. Mikor kiderült milyen erőd van, egy kicsit csalódtam magamban, mert rájöttem, hogy én nem tudlak benneteket megvédeni többé.

-Te soha nem vagy felesleges, mert te mindig megvédesz minket, de én csak néha tudlak védeni benneteket. Ha te nem lennél akkor én már rég nem élnék.

-Ezt nem értem?

-Amikor Zaraquer eltalált és összeestem. Ha nem hallom, ahogy szíved dobban egy nagyot és látom, ahogy lecsordul egy könnycsepp az arcodon, akkor nem tudtam volna tovább harcolni. Te öntudatlanul is engem és a gyermekeidet véded. Ezt csak egy igazi tiszta lélek tudja csak megtenni.

Kagome sírni kezdett, Inuyashában a büszkeség tombolt, de nem csak a kis Leirra miatt, hanem Kagome szavai is büszkévé tették.

-Soha nem voltam ilyen büszke a családomra és magamra.- mondta Inuyasha

Ekkor neki is lecsordult egy könnycsepp. Kagome és Inuyasha örömmel megölelték Leirrát.<