Keiko és Miyuki

By: Rebeka

 ***

Miyuki megpróbálta leplezni érzelmeit. Ő olyan lány volt, aki könnyen tudott sírni, de élete egyik legnagyobb csávájában nem volt képes egyetlen könnycseppet sem ejteni, már csak ezért is, mert nem akarta, hogy fogvatartója lássa rajta, hogy fél. Erős és sziklaszilárd érzelmekről tett tanúbizonyságot. De legbelül marták az érzelmek. S most nem is igazán azért aggódott, hogy szabad lesz még-e valaha, hanem sokkal inkább Keiko miatt aggódott. Hiszen jól tudta, mi az ő szabadságának ára: egy ártatlan lány élete. Ha tehette volna, lebeszélte volna nővérét erről, de jelen helyzetében nem állt módjában ezt megtenni.

-         Még akkor sem engedném, hogy Keiko embert öljön, ha az életem múlna rajta. Már pedig most pont ez a statusquo áll fenn. A mi családunkban évszázadok óta nem szennyezte emberi vér a kezünket. És Keikonak se fogja! Ki kéne kerülnöm innen valahogyâ026 De ez egyenlőre lehetetlennek tűnik. Ez a Naraku olyan erős szellempajzsot vont a kastélya köré, amilyet még sohasem láttam. A fenébe! A legerősebb szellemek közé sorolnak, de mégsem tudom használni az erőmet! Elvégre én nem harcra születtem. De most kifejezetten jól jönne.

Így gondolkodott Miyuki Naraku palotájának egyik legsötétebb zugában, melyet igen nagy képzelőerő segítségével lehetett csak szobának nevezni, s bár ezt nem tudta, de nem us olyan régen, ugyan ebben a szobában raboskodott Kagome is. 3 napja volt ezen a helyen, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy egy életre meggyűlölje ezt a helyet. Itt sohasem sütött a nap, s növények is csak az 1 km-es körzeten kívül nőttek. Már pedig ez hatalmas bajt jelentett Miyuki számára. És ő ezzel tisztában volt. Tisztában volt vele, milyen következményei lehetnek annak, ha huzamosabb ideig napfény és friss levegő nélkül kell élnie. Ráadásul a palotában terjengő mérges gőz sem volt éppen gyógyító hatású. Miyuki számára ugyanis a nap nem pusztán annyit jelentett, amennyit másoknak. Számára nap nélkül élni egyenlő volt a halálos ítélettel. Ugyanis Miyuki szervezetének és testének feltétlenül szükséges volt, hogy legalább egy órát a napon legyen, különben a szervei nem tudnak rendesen működni. Vagyis Naraku azzal, hogy berakta egy sötét, mérgezett szobába, azzal alá is írta a lány halálos ítéletét, hacsak Keiko nem érkezik időben. De ezzel együtt Naraku még egy hatalmas problémát okozott! Ha Miyuki gyengül, akkor nem lesz ereje a nappalokat megfelelően fenntartani, s ez akár hatalmas katasztrófához is vezethet!

CSATTTTTTTTTTT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ( ez egy igen erős pofon hangja volt )

Miközben Miyuki tehetetlenül ült Naraku palotájának fogságában, kilométerekre tőle zajlott az élet jó és rossz értelemen is. Pl. Miroku számára kifejezetten rosszul alakultak a dolgok. Az imént említett pofon ugyanis az ő arcán csattant el, bár a fiú jobban örült volna, ha egy csók csattant volna. Hála Keikonak, Miroku arcán egy szép vörös női kéznyom virított. Amíg ugyanis Miyukinál jártunk, Inuyasháéknál történt egy s más.

Kagome tanácsát megfogadva az út melletti tisztásra letelepedtek, s megkezdődött az ismerkedés. Egy igen terebélyes fa tövében Keiko megismerkedhetett mindenkivel, sőt a megismerkedésük történetével is. Egy óra múlva már mindenkinek ismerte a történetét. Aztán rajta volt a sor. Bár kicsit vonakodva, de elmondta cseppet sem rövid életének fontosabb állomásainak történetét, köztük húga elrablását is ( igaz, néhány változtatást kellet eszközölnie benne, ami egyáltalán nem esett jól neki). Végül is oda lyukadtak ki, hogy Miroku szokásához híven vigasztalta Keikot, ám Evéletlenül tiltott területre tévedt a keze, s hová is kerülhetett volna a szerzetes perverz tenyere, mint a lány csábos idomaira Sango , Keiko és Kagome szörnyen zokon vették a nőcsábász fiú tapintatlanságát. Inuyasha és Shippo csak annyit mondtak: reménytelen! De hál Istennek pár perc után lecsillapodtak a kedélyek, ami egy kérdésnek is köszönhető volt, melyet Kagome tett fel:

-         Mond csak Keiko, nem lenne kedved velünk tartani? Mivel mi is Narakut keressük, szerintem egy célunk van. Szerintem jól meglenénk.

-         MI? kérdezte Inuyasha, mint midig, ha esély adódott arra, hogy egy új taggal bővül a csapat.

-         Hát - Keiko meglepődött a kérésen.

Tudta mi lesz, ha csatlakozik hozzájuk és azt nem akarta. De aztán eszébe jutott Miyuki, s egy csapásra másként látta a dolgokat.

-         Ha a többieknek nem jelent gondot, felőlem örömmel.

-         Hát Mirokunak biztos nem- néztek egyszerre többen is a kéjenc szerzetesre.

-         Hányszor mondjam még hogy sajnálom? kérdezte a fiú- De amúgy igazuk van. Én nem bánom.

-         Ahogy én sem.  mondta Shippo és Sango.

-         Na és te Inuyasha?  kérdezte Keiko.

-         Hát- kezdte volna a fiú, de amikor ránézett a többiekre, inkább csatlakozott a többség véleményéhez.

Így délre Keiko már Inuyashának és barátainak csapatához tartozott.

      A napok teltek, múltak. Már lassan 2 hete történt, hogy Miyuki Naraku fogságába esett. Ez alatt az idő alatt Keiko mindenkivel szépen összebarátkozott. Sangoval is igen jóban volt, bár vele néha kicsit hidegen viselkedett, mert olyankor mindig eszébe jutott, hogy mit kéne tennie Sangoval, az egyik legjobb barátjával. De a többiek mit sem sejtve a lány problémájáról tovább keresték Naraku kastélyát. Időközben az ékkőszilánkok száma 1 darabbal nőtt, s immár mind a 3 darab teljes biztonságot élvezett Kagome felügyelete alatt.

Keiko tehát hamar beilleszkedett, őt, a jelek szerint még Inuyasha is megkedvelte a lányt. Talán azért is, mert Keiko múltjában és az övében volt némi hasonlóság, s olykor-olykor mindkettejüknek jól esett, ha esténként leültek őrizni a tüzet, s közben megbeszélték éppen aktuális észrevételeiket. Persze Keiko sohasem említette akár egy szóval is azt, hogy Naraku mit kért tőle húgáért cserébe. De jól tudta, az ideje napról napra egyre fogy, s neki minél hamarabb cselekednie kell húga érdekében. Végül megszületett benne az elhatározás, miszerint 3 nap múlva megöli Sangot. Egyik barátja meggyilkolására készült, de akárhányszor dacolt volna magával, mindig eszébe juttatta, hogy ezért az áldozatért cserébe a jutalma Miyuki élete lesz. Ez alatt a 3 nap alatt már határozottan érezni lehetett a két testvér lelki és Miyuki esetében testi változásait. A nappalok egyre szelesebbek lettek, a napot szinte mindig esőfelhők árnyékolták, de eső ritkán esett belőlük. Ebből Keiko tudta, hogy Miyuki bár nagy erőfeszítésébe telik, nem sír. De az éjszakákon is érezni lehetett a változást. A csillagokat elnyelte az éjszaka sötétsége, s néha még a Hold se nyújtott világosságot az embereknek. A 3. éjszakán is pontosan ilyen idő volt. Már mindenki békésen aludt a tábortűz mellett. Inuyasha szokásához híven egy fának dőlve aludt, magához szorítva a Tetsuigát. Pár centire tőle egy hálózsákban Kagome és Shippo aludtak, s Shippo néha megszólalt álmában, ahogy mindig is tette, ha jóllakottan feküdt le. Szemben velük, a tűz mások oldalán Miroku is aludt, ugyan olyan pozícióban, mint Inuyasha. A fiútól nem messze pedig Sango aludt elfeküdve a földön, tőle pedig kb. 3 lépésnyire Keiko feküdt. Keiko úgy tett mintha aludna, de valójában nem is lehetett volna éberebb. Mikor már semmi mást nem hallott, csak a tűz pattogását, kinyitotta a szemét. Mindenkit alaposan megnézett, különösen Inuyashát, mert ezalatt a 2 hét alatt megtapasztalta, hogy Inuyasha igen jól álcázza az alvást. Ám most látszott rajta, hogy valóban alszik. Keiko lassan felkelt, majd elindult Sango felé. A lány mellé letérdelt. Kimonója egyik ujjának titkos varratából elővett egy tőrt. Lehúzta róla a védőt, majd eldobta. Markolatánál fogva az alvó lány fölé emelte a fegyvert, pontosan a háta fölé, oda, ahol régen Kohaku is megsebezte nővérét.  Remegett a keze, szíve egyre hevesebben zakatolt. Feltámadt a szél. A hideg fuvallat végigfutott Keiko hátán. A lány beleborzongott a természet hideg érintésébe. Keiko arcán végig folyt egy könnycsepp. Kezében egyre jobban remegett a halálos fegyver. A kezében volt Sango élete.

Hirtelen Sango kinyitotta a szemét. A tábortüzet látta, majd egy tőrt, amint lehull a szeme elé. Sango ijedtében felsikkantott, majd felpattant. Mikor felült, Keikot látta. A lány térdére támasztotta a fejét, úgy zokogott. Sango ránézett a földön heverő tőrre, majd a Keikora. Pontosan tudta, mire készült a lány másodpercekkel ezelőtt. A nagy zokogásra barátaik is felébredtek, s azonnal eltűnt szemükből az álom, amint meglátták ezt a furcsa szituációt: Keiko  Sango mellett térdelve sírt, a szellemirtó lány pedig épp egy tőrt emelt fel a földről, ami előtte ért földet. Ők is sejtették, mi történhetett. De nem bírtak megszólalni, vagy megmozdulni. Egész lényükbe belehasított a felismerés: Keiko Sango életére tört.

Sango azonban ahelyett, hogy arrébb ment volna a szellemlánytól, inkább ledobta a tőrt és átölelte.

-         Bocsáss meg Sango! Kérlek, bocsáss meg! mondta Sango vállára dőlve sírástól elcsukló hangon Keiko.

-         Semmit sem tettél. Semmi rosszat. Nyugodj meg- vigasztalta Sango.

-         Semmi rosszat?! Hiszem majdnem megölt téged! kiáltotta Inuyasha.

-         Igen, de nem tette meg! Szerintem van rá logikus magyarázat. Így van Keiko? kérdezte Kagome csöndre intve a háborgó Inuyashát.

Keiko kibontakozott az ölelésből és Kagoméra nézett, majd bólintott.

-         Kérlek, mond el!- kérte Sango.

-         Nem tehetek mást. Legalább az igazsággal tartozom nektek. mondta szemét törölgetve Keiko.

Mindenki köré ült. Keiko tehát elmondta a színtiszta igazságot. Elmondta, hogyan jelent meg Naraku, hogyan vitte el Miyukit, s végül mit kért húga szabadságáért cserébe. Mindent kiadott magából: érzéseit, gondolatait, fájdalmait. Monológját azzal zárta le, hogy elmondta nekik, ha Miyukinak még sokáig kell Naraku fogságában szenvednie, abba bele is halhat. A története végén újra potyogni kezdtek a könnyei.

Barátai szó nélkül végighallgatták őt. Kagome csatlakozott Sangohoz és a lány mellé ült, hogy vigasztalja. Hirtelen Inuyasha is felállt. Kagome már készült a Fekszik!-re, ám legnagyobb meglepetésére nem kellett alkalmaznia. Inuyasha oda ment a lányhoz, letérdelt elé, majd így szólt:

-         Akkor miért ülsz itt Keiko? A húgod veszélyben van és te ránk pocsékolod a drága időt? Miyuki élete most Naraku kezében van, ami nem a legjobb hely egy élet számára. Úgyhogy ahelyett, hogy itt itatod az egereket, inkább azt kéne elmondanod, hogy van e valami terved arra, hogyan szabadítsuk ki Miyukit. mondta teljesen normális, sőt, szinte együtt érző hangon a fiú.

Mindenkinek leesett az álla Inuyasha viselkedését látva.

-         Te vagy az Inuyasha?- kérdezte Kagome.

-         Köszönöm, Inuyasha- mondta hálásan Keiko.

Inuyasha kicsit elvörösödött, de aztán gyorsan eltüntette arcának vöröses színét.

-         Nagyon kedvesek vagytok velem, de nem érdemlem meg azok után amit tettem. Azt meg végképp nem kérhetem tőletek, hogy segítsetek a Naraku elleni csatában. mondta Keiko.

-         Tévedsz Keiko. Nem kell kérned a segítségünket, önszántunkból segítünk. Másodszor pedig semmit sem tettél! Jó, tudom mire gondolsz, de végül is nem tetted meg! Inkább vállaltad volna a kockázatot, minthogy végez Sangoval! Ezt úgy hívják barátság és szerintem ez mindennél többet ér. Mi pedig a barátaid vagyunk és mindent meg fogunk tenni azért, hogy a húgod újra veled lehessen! mondta Kagome.

Kagoméval mindenki egyetértett. Keiko még soha nem érezte magát ennyire boldognak és szerencsésnek.

-         Köszönöm nektek!

-         Mire valók a barátok, ha nem arra, hogy mellettünk legyenek a bajban? mondta Shippo, miközben Keiko vállár ugrott.

Miután ezt megbeszélték, leültek a tűz köré megbeszélni a rájuk váró tennivalókat.

-         Hogyan szabadítsuk ki Miyukit? tette fel a kérdést Shippo, ám a válasz cseppet sem volt egyszerű.

-         Nos, mielőtt feltesszük ezt a kérdést, azon gondolkodjunk, hogyan jussunk be Naraku kastélyába? Elvégre gondoljuk csak végig. Naraku most csak 2 személyt vár a kastélyába: Keikot és Sangot, közülük Sangot holtan. Először szerintem azt találjuk ki, honnan szerezzünk egy halott Sangot? fejtette ki Miroku a gondolatait.

A feltevés helyes volt, akárcsak a kérdés. Honnan vegyenek egy másik Sangot, akit holtan elvihetnek Narakunak? Elvégre az igazit nem vihetik el! Végül is Kagome állt elő egy remek javaslattal.

- Szerintem csináljunk egyet.

- Elment az eszed? Hogyan? kérdezte Inuyasha olyan hangon, ahogyan a fogyatékosokhoz szoktak beszélni.

- Én már értem! Kagome, arra gondolsz, hogy csináljunk egy szellembábut, ami pont olyan mint Sango? kérdezte Keiko.

- Na végre valaki gondolkodik is! nézett csípősen Inuyashára a lány Igen. Elvégre Naraku is készített rólam egy tökéletes másolatot, nem? Ha annak az Isten csapásának sikerült, nekik is menni fog!

- Igen, igazad van. És ln tudok is szellembábut készíteni. mondta Sango.

- Akkor egy gonddal kevesebb. Tehát Sangról készítünk egy szellembábut, amit Keiko elvisz Narakuhoz csak egy baj van. Nem tudjuk hol rejtőzik Naraku - mélyedt újra gondolataiba Miroku.

Keiko arcára hirtelen kiült egy ragyogó mosoly.

-         De igen, tudjuk! feleselt a lány.

A többiek egy kissé meglepődtek ezen a bejelentésen.

- Ha szépen megkérünk, beavatsz minket is? morgott Inuyasha, mint mindig, ha nem értett valamit.

- Nem kell kérni, magamtól is mondom. Nézzetek kelet felé! Ott a távolban van egy hegy.

- Húúú, igen magas lehet, ha nem lehet látni a tetejét.

- Egyáltalán nem magas! Én ismerem azt a hegyet, voltam már rajta párszor. Ó, hogy eddig nem vettem észre!

- Mit?

- Mióta az a galád elvitte Miyukit, a hegy tetejét nem lehet látni, pedig szabad szemmel távolról is észre lehet venni. És most hogy belegondolok, minden reggel a köd mögött fénylik valami. Van egy olyan érzésem, hogy az a fény Miyuki, amikor felébreszti a napot. Szerintem ott bujkál Naraku. Elvégre nem mehetett messzire, ha azt akarta, hogy hamar megtaláljam és elvigyem neki amit akar. magyarázta Keiko.

- Ez helytálló érv. Akkor már csak azt kell kitalálnunk, hogy hogyan jus - kezdte Miroku, de Sango félbeszakította.

- És MOST  kell azon gondolkodnunk, hogy hogyan szabadítsuk ki Miyukit.

- De hisz ez pofonegyszerű! Ha odaadjuk neki azt a másolatot, akkor visszaadja Miyukit nem?

- De, bár, ahogy Narakut ismerem, megint elő fog állni valami váratlan dologgal. Amúgy meg ha rájön, hogy becsaptuk, újra terrorizálni fogja őket, szóval ez nem valami kifizetődő megoldás. Nekünk tahát azt kéne megoldanunk, hogy Naraku egy életre leszálljon Keikoról és Miyukiről, erre pedig az az egyetlen megoldás, ha megöljük. mondta Inuyasha.

Shippo megsértődött. Életében először elismeri Inuyasha, hogy igaza van, de akkor is talál benne kifogásolni valót! Jó időbe beletelt, míg végre valaki megoldotta a problémát. Már a nap első sugarai fenn voltak az égen, amikor hirtelen Sango arca felvidult.

-         Mi lenne, ha Keiko nem csak engem vinne el váltságdíjként?

-         Elárulnád mire célzol?

-         Persze. Készítsünk még egy másolatot. Így Keiko elviheti az én halott bábumat és mondjuk még Kagoméét.

-         Hogy mi???!!! Mért pont az övét? kelt ki magából Inuyasha, mintha Sango az ő nevét mondta volna.

-         Azért, mert Naraku egyik fő célja amellett, hogy téged megöljön az, hogy Kagomét elpusztítsa. Szerintetek Naraku hogyan reagálna, ha Keiko megszabadítaná az egyik legnagyobb fejfájásától? Eközben mi várunk. Ha esetleg Naraku mégsem tartaná be az ígéretét, mi jövünk. És amíg mi lefoglaljuk Naraku figyelmét, addig közülünk néhányan megmentik Miyukit. Hisz egységben az erő!

-         Annyira izgult attól, hogy mit szólnak a tervéhez, hogy az egészet egy szuszra mondta végig. De feleslegesen aggódott amiatt, hogy a többieknek nem tetszik az ötlete. Hiszen egyenesen rajongtak érte! Nem győzték dicsérni Sango szürkeállományát. Ám Sango nem sokáig fürödhetett a dicsérettengerben, mert már felkelt a nap és ők estére Naraku palotájában szerettek volna lenni. Ezért hát Sango kiosztotta a parancsokat.

-         Kagome, Inuyasha keressetek egy jó erős fát, és annak az egyik legvastagabbik ágát vágjátok le! Jó vastag és erős legyen! Keiko, te keress néhány állatot, akik képesek bejutni Naraku kastélyába és mond meg nekik, hogy figyelmeztessék Miyukit.

-         Rendben. és már szaladt is az erdőbe.

Inuyasha és Kagome már el is indultak az erdőbe.

-         És én mit csináljak Sango? kérdezte kíváncsian Shippo.

-         Te Kirarával menj el a hegyhez, és nézzétek meg, hogy van e rajta járható út!

-         Igen is! Gyere Kirara! Küldetésünk van! mondta izgatottan Shippo.

Majd elkezdett a hegy felé futni.

-         Kirara! - hívta magéhoz cicáját Sango ha bajba kerülnétek, fogd Shippot és gyertek vissza. És egy pillanatra se vedd le a szemed róla, rendben? kérte Sango, majd Kirara egy fejbólintással jelezte, hogy megértette, és már ment is Shippo után.

-         Én mit csináljak Sango? kérdezte Miroku leplezve sértődött kedvét.

-         Te kérlek segíts nekem.

-         Miben?

-         Előkészíteni a helyet a szellembábu készítéshez. mondta Sango, majd a fiúra mosolygott.

Miroku értette a jelet és visszamosolygott a lányra. Örült neki, hogy Sango direkt osztotta ki úgy a feladatokat, hogy egy kicsit kettesben lehessen vele.

Eközben Inuyasha és Kagome az erdőben sétáltak. Nem úgy tűnt, mintha bármit is keresnének.

-         Inuyasha, kérdezhetnék tőled valamit?  kérdezte hirtelen Kagome a fiú mellett sétálva.

-         Ömmm persze.  mondta meglepetten Inuyasha.

-         Ugye kedveled keikot?

-         Hát..igen, kedvelem. De miért kérdezed?

Kagome rámosolygott.

-         Hát, csak azért, mert amikor Keiko sírni kezdett, te vigasztaltad őt. És ez nem szokásod. Főleg olyanokkal nem, akiket néhány hete ismersz. Ezért gondoltam, hogy kedveled őt.

Kagome szünetet tartott, majd folytatta.

-         Én nagyon örülök annak, hogy ti ketten jóban vagytok. Hiszen nem minden nap talá az ember egy jó barátot.  mondta kedvesen Kagome.

Az utolsó mondatánál felnézett Inuyashára. A fiú szívét ezt látva melegség töltötte el. Nem szólt semmit, csak megfogta Kagome kezét. Így mentek tovább. Kéz a kézben

Délelőttre már minden megvolt. Shippo örömmel jelentette, hogy a hegyen van egy relytett, biztonságos ösvény. Keiko segédjei rég visszaértek, hozva Miyuki válaszát, amely röviden és tömören egy köszönöm volt. Inuyasha és Kagome pdig sikerrel jártak a fa kereséssel, s már meg is volt belőle a 2 szép bábu, ami pont olyan lett, mint amilyeneket Naraku bábuiból szoktak kihalászni. Az egyik bábu köré egy barna, a másik köré egy fekete hajszálat tekertek.

-         Most, hogy minden megvan, már csak egy dolgot kell tennünk, Kagome. mondta halkan Sango, majd jelentőségteljes pillantással barátnőjére nézett, aki komolyan bólintott.

Majd olyan dolgot tettek, amire rajtuk kívül senki se számított: Sango elővette kimónójából azt a tőrt, amivel nem rég majd nem megölték. Ruháját felhúzta a karjánál, majd selymes bőrébe bökte a tőrt, s egy 2 centis mély sebet vágott rajta. A sebből kifolyó vér olyan vörös volt a lebukó napkorong. Sango a barna hajszállal körbetekert bábu fölé emelte kezét, majd hagyta, hogy a bábura folyjék vére. A fájdalmat egészen addig tűrte, míg a hajszál egészen vörös nem lett. Mikor ez megtörtént, eldobta a tőrt, majd elindult egy közeli folyó felé, hogy ellássa sebét. Miroku, Shippo és Keiko után mentek. Keiko kezében ott volt Kagome elsősegély doboza, aminek tartalmával elláthatta Sango sebét. Mirokués Shippo csak ezért mentek a lány után, mert mindenképpen vele akartak lenni. Mikor ők eltűntek, Kagome lenézett a Sango vérében fürdő tőrre. Oda ment és lehajolt érte. Mikor kezébe vette a fegyvert, Inuyashának eljutott az agyáig, hogy Kagome ugyan erre az őrültségre készül. Odasietett a lányhoz, aki mér egyenruhájának ujját tűrte fel. Megfogta Kagome karját.

-         Kagome, ne csináld ezt! kérlelte Inuyasha.

Szemeiben Kagome látta, hogy bár tisztában van vele, hogy nem tesz magában komolyabb kárt, még így is félti őt, s ez melegséggel töltötte el a szívét. A fiú talán még sohase nézett ilyen komolyan a lányra. Kagome érezte, hogy a karját fogó keze kissé remeg. Alig észrevehetően, de remeg.

-         Inuyasha - Kagome halkan beszélt Inuyasha, hidd el, nem lesz komoly bajom. Hiszen túléltem ennél komolyabb sebeket is.  próbálta megnyugtatni Kagome.

-         Igen. És azok után a sérülések után megfogadtam, hogy nem engedem, hogy akár egy karcolás is legyen rajtad!vallotta be már régen ígért fogadalmát Inuyasha teljes őszinteséggel.

Mintha az a régi, faragatlan és gyerekes Inuyasha eltűnt volna. Kagome szemébe nem a régi Inuysaha nézett

-         Inuyasha sajnálom, de meg kell tennem! Mit ér ez a pár csepp Miyuki életéhez képest?

-         Nekem a te véred fontosabb bármilyen életnél!  fakadt ki Inuyasha.

Kivette Kagome kezéből a tőrt, majd magához húzta, és átölelte őt. Kagoménak esze ágában sem volt ellenkezni, de az igen meglepte, hogy Inuyasha ilyen nagy ügyet csinál  egy kis vágásból.

Mióta reagál Inuyasha ilyen hevesen arra, ha szóba kerül az egészségem? Talán azalatt az idő alatt, amíg Naraku foglya voltam, elindított, vagy talán szabadjára engedett benne valamit?   gondolta Kagome, miközben észre sem vette, hogy Inuyashához bújik.

   Eközben Sango Keiko ápolásának köszönhetően egyre jobban lett. Miközben Keiko azon fáradozott, hogy Sango kezét minél jobban fertőtlenítse, Miroku és Shippo mellettük álltak és beszélgettek. Keiko már kitisztította a sebet, s már be is kente egy olyan krémmel, amire Kagome azt mondta, kifejezetten a mély sebekre fejlesztették ki. Mikor Keiko elkezdte bekötni Sango kezét, eszébe jutott valami.

-         Sango, mond csak, ugye szánt szándékkal küldted el Kagomét és Inuyashát kettesben keresni? Elvégre Inuyasha egyedül is elmehetett volna megfelelő fát keresni, hisz Kagome nem is tudta volna levágni, se visszahozni. Inuyasha egyedül rövidebb idő alatt megjárta volna az utat.

-         Igazad van, szándékosan csináltam kuncogott Sango  Tudod Kagome

-          Szerelmes Inuyashába. fejezte be Keiko. És INuysaha is

-          Szerelmes Kagoméba. vette át Keiko szerepét Miroku.

-         Hogy- hogy máris észrevetted?  kérdezte Sango.

-         Ugyan már! Ezt még a magamfajta kisgyerek is könnyen észreveszi! Akkor jó, hogy a te szemedet nem szúrta ki! mondta tréfás mosollyal Shippo.

Mirokuék jó nevettek a kis rókadémon hozzászólásán.

-         De természetesen egyikük sem ismeri be!  mondta Miroku.

-         Sőt, Inuyashát idézve  inkább meghalok, minthogy megmondjam neki! Bár amikor ezt mondta nem a szerelmi életéről volt szó.  mondta Sango.

-         Hé, van kedvetek fogadni? kérdezte a jelenlévőktől a szerzetes.

Keiko és Sango rosszat sejtettek, s ez az arcukra is kiülhetett, mert Miroku fejét rázva nyugtatta őket:

-         Nyugalom, nem úgy értem! Arra fogadnék, hogy mikor visszaérünk, a következő kép fog várni minketâ026

                             ( Miroku elmondja ötletét, majd visszamennek )

Inuyasha háttal állt Kagoménak, aki ugyan azt a műveletet végezte, mint pár perce Sango, csak ő a fekete hajszállal ellátott bábuval. Mikor az ő bábuján lévő hajszál is megváltoztatta színét, közelebb ment a felé közeledő Keikohoz, elkérte tőle a dobozt, majd ő is elindult a folyó felé. Mikor Inuyasha észrevette, hogy Kagome elment, felháborodott hangon utána kiabált:

-         Hé, hová mész! Várj már meg! mondta a fiú, majd elindult Kagome után, majdnem fellökve Mirokut.

-         Na, mit mondtam? vigyorgott Miroku.

A lányok és Shippo előbb meglepetten Inuyasha után, majd elismerően Mirokura néztek.

- Igazad volt. De honnan tudtad? kérdezte Keiko.

- Onnan, hogy a zord külső érző belsőt takar, ő már rég észrevette!  mondta a fiú helyett is Sango, miközben elindult a bábuk felé, de félúton megfordult és egy huncut mosolyt villantott Mirokura, akinek attól, hogy Sango így megjegyezte egy régebbi szólását, igen jó kedve kerekedettJ.

Keiko ezt látva már sejtette, sőt, biztos volt benne, hogy nem Inuyasha és Kagome között zajlik az egyetlen románc.

Mire a nap pont a Föld fölött volt, ( délben ) Kagome és Sango sebeit ellátták, Inuyasha megbékélt, ( és egy tapodtat sem mozdult Kagome mellől ) s addigra tervük első fázisának utolsó lépése volt hátra: a bábuk életre keltése!

Sango odaállt a bábuk elé, majd egy ősi varázsigét kezdett mormolni. 5 perc múlva, amikor ezzel végzett, emberi nyelven így szólt:

-         Éledjetek! mondta, miközben kettőt tapsolt.

A bábuk hirtelen megremegtek. A magasba emelkedtek, olyan magasságba, ahol kb. egy ember szíve volt. Sango és Kagome hirtelen kék fénybe borultak. Tekintetük egy percre elhomályosult, szembogaruk eltűnt, s csak az íriszük maradt. Testükből kiemelkedett egy kis fehér gömb. Nem szikrázott, még csak nem is világított. Egyszerű, mondhatni tejfehér gömb volt. A gömb megindult a bábuk felé, majd mikor elérte őket, magába szívta a bábukat. A hajszálak amint beértek a gömbbe láthatóvá váltak. Hirtelen egy villanás szerű vakító fény öntötte el a bábukat. Mindegyikőjüknek el kellett takarniuk a szemüket. A fényáradat csak egy pillanatig tartott, majd megszűnt. Mikor mindenki újra rendesen látott, azt hitte, még sincs így. Ugyanis a bábuk helyén Sango és Kagome álltak mozdulatlanul. Szemeikben semmilyen érzelem nem tükröződött. Ugyanekkor a valódi lányok eredeti helyükön álltak, immár fény nélkül, újra normális szemekkel. Kagome hirtelen összecsuklott, ahogyan pár másodperccel később Sango is. Szerencsére mindkettőjüket sikerült elkapni, mondanom sem kell, hogy kiknek. Inuyasha, karjában az ájult Kagoméval Keikora nézett. A lány bólintott. Felvette a földről a már korábban elejtett tőrt, s megindult a másolatok felé, akik még mindig mozdulatlanul álltak. Keiko odaért Sango másolata elé. A hamisítvány annyira élethű lett, hogy Keiko kezében egy pillanatra megremegett a tőr. De aztán nagy levegőt vett, majd felemelte a tőrt.

- Sajnálom - mondta, majd becsukta a szemét, s Sango másolatába döfte a tőrét, ügyelve arra, hogy ne a szívét találja el, nehogy a sok áldozat, amit barátnői tettek azért, hogy ezzel a másolatok létrejöjjenek, kárba menjen.