Az igaz szerelem

Kora délután volt a középkori japánban. Inuyasháék az erdőben táboroztak. Inuyasha gondolatiba merülve ült a fűben, nem vette észre, hogy Kagome őt nézi.

- Vajon Kikyou-ra gondol?- gondolta Kagome

Tudta, hogy Inuyasha sokszor gondolt Kikyou-ra az utóbbi időben. Tudta, mert Inuyasha akkor sohasem tudott a szemébe nézni.

- Végül is, ez természetes...hiszen szeretik egymást...- gondolta szomorúan.

Inuyasha észrevette, hogy borul el a lány arca.

- Mi a baj?- kérdezte Kagométól.

- Semmi...csak azon gondolkodtam, mikor szerezzük meg a teljes ékkövet...- hazudta a lány

Inuyasha valahogy ezt nem tudta elképzelni. Hirtelen a semmiből előrontott egy szörny. Hatalmas volt, barnászöld, óriási karmokkal, és fogakkal.

- Nocsak...a kis csapat...már régóta kereslek titeket...- mondta a szörny.

- Mit akarsz tőlünk, és ki vagy te?!- kérdezte Miroku

- Még is mit gondoltál?...A nálatok lévő ékkődarabot!...A nevem pedig Dittouga...

- Azt várhatod!- ugrott fel Inuyasha, Miroku, Sango és Kagome.

A szörny elvigyorodott.

- Jaj, de félek!- gúnyolódott Dittouga.

- Megtámad egy gyenge hanyou és három ember...Most mi lesz velem?...- hergelte őket, majd gúnyos kacajban tört ki.

Inuyasha meglátta Dittouga hátán a pók alakú forradást.

- Ez is Naraku egyik teremtménye...És még gúnyolódni merészel rajtam!!!- gondolta dühösen Inuyasha.

Inuyasha agya elborult és dühösen a szörnynek ugrott, nem törődve barátaival, akik meg akarták akadályozni őt ebben. Dittouga gőgösen elvigyorodott.

- Kezdődik...- gondolta.

Inuyasha előrántotta a Tetsusaigát és a szörnynek ugrott. Dittouga megeresztett egy gúnyos vigyort, majd az utolsó pillanatban elugrott.

- Ez minden, amit tudsz?- kérdezte, majd elkezdett Inuyasha felé rohanni.

- Várd ki a végét...!- kiáltotta Inuyasha, majd felkészült, hogy kivédi a szörny támadását.

De Dittouga elsuhant mellette. Inuyasha egy ideig értetlenül bámult, majd rájött, hogy nem ő volt a célpont. Gyorsan elindult Sango-ék felé, de Dittouga már jóval előtte járt.

- Miroku! Sango! Kagome! Vigyázzatok!!!- ordította.

Miroku és Sango Kagome és Shippou elé ugrott.

- Majd én!- kiáltotta Miroku, és maga elé rántotta a kezét.

- Ne!- kiáltott fel Kagome, majd a hirtelen megjelent mérges darazsakra mutatott.

- Itt vannak Naraku darazsai! Nem használhatod a kezed!- kiáltotta Kagome.

Dittouga ebben a percben érte el őket. Mirokut egy ütéssel, öt méterrel messzebb repítette. Miroku ájultan a földre esett.

- Miroku!!!- kiáltotta Sango, Shippou, Inuyasha és Kagome.

- Most ti jöttök.- nézett Dittouga Sangora és Kagoméra.

- Azt te csak hiszed!- rohant Inuyasha villámgyorsan feléjük.

- Mire te ideérsz...ők halottak lesznek...-mondta megvetően Dittouga.

Lesújtott, de Kagome-ék elugrottak. Sango megtámadta a csontbumeránggal, ami egy mély sebet vágott a szörnyen de az nem törődött vele.

- Azt hiszed, ezzel megállítasz?! Ostoba halandó! Most meghalsz!- kiáltotta, majd egy ütéssel Sango-t is elrepítette. Sango nem mozdult, miután földet ért.

- Sango!!!- kiáltotta Kagome, Shippou és Inuyasha.

Inuyasha már majdnem odaért, amikor Dittouga Kagome felé fordult.

- Kagome...most te jössz...-mondta vérszomjasan.

Kagome elkezdett rohanni, de a szörny hamar utolérte. Kagome kilőtt egy nyilat, de nem talált el Dittougát, aki merész próbálkozásán feldühödve csapott le.

- Ostoba halandó! Én legyőzhetetlen vagyok!- ordította, majd felkapta Kagomét.

- Addig foglak szorítani, amíg minden csontod eltörik, és meg nem halsz...-mondta, majd szorítani kezdte Kagomét.

- Inu...yasha...segíts...- nyögte alig halhatóan a lány a szörny gyilkos szorításában.

- Kagome!!!- ordította Inuyasha, aki abban a percben ért oda.

- Engedd el őt!- kiáltotta, majd a Tetsusaiga-val Dittouga kezére csapott, és levágta azt.

A levágott kéz szorításából kiszedte a már ájult Kagomét, majd letette a közeli fa alá. Dittouga eközben a fájdalomtól feldühödve ugrott Inuyashának. Inuyashát most nem érte váratlanul a támadás, ezért ki tudta védeni, majd a Tetsusaigát Dittouga szívébe hajította, és megölte a szörnyet, aki utolsó erejével, még messzire elhajította Inuyashát, majd Dittouga összeesett, és meghalt, szívében a Tetsusaiga-val.

Inuyasha eközben feltápászkodott, és körülnézett. Miroku és Sango ájultan feküdtek, Shippou Kagomét próbált felkelteni semmi sikerrel. Inuyasha elindult a lány felé, de néhány lépés után a súlyos sebei miatt összeesett. Ekkor a semmiből felbukkant Kikyou. Végignézett a megviselt csapaton, majd Inuyashára emelte tekintetét. Lassan odasétált mellé leguggolt, majd szólongatni kezdte.

- Inuyasha...Inuyasha, térj magadhoz...- mondta

- Nem halhatsz meg...az életed az enyém...és én nem akarom, nem engedem, hogy meghalj...- mondta

Inuyasha kinyitotta a szemét, de ezt Kikyou nem látta. Ezekben a percekben tért magához Kagome is.

- Kagome! Jobban vagy?- örvendezett Shippou, de mindezekből Kikyou egy hangot sem hallott.

- Igen Shippou...azt hiszem...- válaszolta Kagome, majd Inuyasha felé nézett, és meglátta Kikyou-t.

- Vajon hogy került ő ide?- gondolta, majd Inuyashára nézett.

Látta, hogy nyitva van a szeme, és azt is látta, hogy Kikyou ezt nem vette észre. Hirtelen észrevette, hogy Inuyasha szeme néha bepirosodik.

- Át fog változni...és akkor bántani fogja Kikyou-t! Meg kell akadályoznom!- gondolta.

Eközben azt is látta, hogy Miroku és Sango is magához tért, és hogy ők is észrevették, hogy Kikyou nagy bajban van.

- Túl messze vannak...nem tudnak segíteni...- gondolta.

Kagome felállt, és elkezdett Inuyasha és Kikyou felé futni. Eközben Inuyasha átváltozott, és Kagome látta ezt, de Kikyou nem.

- Kikyou! Menj onnan! Veszélyben vagy! Inuyasha nem önmaga, és bántani fog!- kiáltotta rohanás közben Kagome.

Kikyou felkapta a fejét, Kagoméra nézett, majd Inuyasha akkor már piros szemére, és menekülni próbált, de addigra Inuyasha épp lesújtani készült. Kagome meggyorsította lépteit, és éppen hogy félre tudta lökni Kikyou-t Inuyasha gyilkos karmai elől, amik így őt találták el. Mikor Kagome a földre zuhant, akkor érkezett meg Miroku és Sango a Tetsusaiga-val, amit gyorsan odaadtak Inuyashának, aki rögtön visszaváltozott. A földön fekvő Kagomére nézett, majd a nem messze fekvő Kikyou-ra, majd a véres kezére, amin Kagome vérének szagát érezte.

- Én...én...bántottam Kagomét...- gondolta, és ezek a gondolatok úgy érték, mint egy hideg zuhany.

- Bántottam őt...Pedig ő csak Kikyou-t akarta megvédeni...tőlem...Kikyou nyilván nem vette észre, hogy átváltoztam...Kagome viszont igen...és segített neki...pedig Kikyou sokszor bántotta őt...és én megsebeztem őt...Kagomét...- marcangolta gondolatban magát.

Eközben Kikyou is a megsebesült lányra nézett.

- Segített nekem...pedig hagyhatott volna meghalni is...akkor Inuyasha az övé lett volna...- gondolta Kikyou.

- Kagome! Térj magadhoz!- kiáltotta Shippou, Miroku, Sango.

Inuyasha a lány fölé hajolt. Súlyos sérülései voltak.

- Ne csináld ezt Kagome...meg ne halj...- gondolta kétségbeesetten Inuyasha.

- Sajnálom...én...én nem akartalak bántani...térj magadhoz...kérlek...- suttogta Inuyasha alig hallhatóan.

Kagome felnyitotta a szemeit. A fájdalomtól nehezen lélegzett, de magánál volt. Mindenki megkönnyebbült.

- Kagome...sajnálom, hogy megsebeztelek...- mondta Inuyasha.

- Semmi baj...tudom, hogy nem voltál magadnál...- mondta Kagome, és egy picit el is mosolyodott.

Inuyasha visszamosolygott, de Kagome addigra becsukta a szemét, és elaludt. Kikyou felállt, és az alvó lányra nézett...meg Inuyashára.

- Ez a lány szereti Inuyashát...és ő is a lányt...de egy kis hely még nekem is maradt a szívében...- gondolta.

- Viszlát Inuyasha...- monda, majd eltűnt.

Inuyasha ekkor már Kagomét emelte óvatosan a karjaiba, de előtte még belecsúsztatta a Tetsusaigát a tokjába. Miroku-ék is összeszedték magukat, és elvitték Kagomét egy kunyhóba. Inuyasha letette Kagomét egy ágyra, majd miután ellátták a lány sebeit, betakarta a kimonójával, majd leült az ágya mellé, és éjjel-nappal mellette maradt. Néhány nap múlva Kagome felébredt.

- Inu...yasha?...- kérdezte halkan a lány.

Inuyasha felkapta a fejét.

- Kagome! Jobban vagy?- kérdezte.

- Igen, azt hiszem...- próbált felülni a lány.

A hanyou segített neki.

- Köszönöm. A többiek jól vannak? Kikyou is?

- Mindenki jól van. Kikyou elment...de most te voltál a fontos...nem Kikyou...ő nem is érdekelt...- mondta Inuyasha.

Kagome nem hitt a fülének.

- Kikyou nem érdekelte Inuyashát? Én voltam a fontos?- gondolta meglepetten, de legbelül ez nagyon jól esett neki.

- És...én nagyon sajnálom...nem akartam...- mondta a hanyou.

- Tudom, hogy nem direkt csináltad...nem haragszom...- tette Inuyasha vállára a kezét Kagome.

Inuyasha érezte, hogy a lány keze megremeg, és hogy Kagome összerándul a fájdalomtól.

- Le kell feküdnöd...- mondta, majd szelíden lefektette Kagomét az ágyra.

A lány Inuyashára mosolygott.

- Rendben...De te is aludj, oké?- válaszolta.

- Oké...-suttogta Inuyasha, majd addig figyelte Kagomét, míg el nem aludt.

Mikor a lány már mélyen aludt, a hanyou kiment a kunyhóból, a kint aggódó Mirokuékhoz.

- Hogy van Kagome?- kérdezte Miroku.

- Felébredt, de most visszaaludt...- válaszolt Inuyasha.

Sango és Shippou felkapta a fejét. Szemükben öröm és megkönnyebbülés csillant.

- Végre egy jó hír...- mondta Sango, majd mindannyian lefeküdtek. Másnap Kagome már lábra tudott állni.

- Örülök, hogy jól vagy!- mondta Shippou, mikor Kagome Inuyashával kilépett a kunyhóból.

- Én is...- mosolygott a lány.

Bár Kagome már tudott menni, a napot a kunyhónál töltötték, sétáltak, beszélgettek. Késő délután Kagome Inuyashát kereste, de senki sem tudta, hova mehetett. A lány a keresésére indult. Egy tó partján találta végül meg. A gondolataiba merülve ült a vízparton. A lány nem akarta zavarni, ezért elindult a falu felé, de egy hang megállította.

- Maradj...- mondta Inuyasha.

- Nem akarlak zavarni...- felelte a lány.

- Nem zavarsz...- hangzott a válasz.

Kagome odament Inuyasha mellé, és leült. A hanyou egy ideig csendben volt, majd halkan megszólalt.

- Én...nagyon aggódtam érted...féltettelek...

Kagome hallgatott, de belül, legbelül csodásan érezte magát.

Inuyasha a lány felé fordult, és a szemébe nézett. Kagome felfedezte azt az érést a tekintetében, amit ő is érzett. A szerelmet. Inuyasha magához ölelte a lányt.

- És mi lesz Kikyouval?- bontakozott ki az ölelésből Kagome.

- Őt nem szeretem...Téged szeretlek...- válaszolt Inuyasha, majd lassan és lágyan megcsókolta a lányt.

Kagome tudta, hogy igazat mondott.

The End