Történelem órán, mikor kinyitjuk a tankönyvünket és meglátunk benne egy ismeretlen, díszes ruhába öltözött férfit és rákérdezünk, kicsoda, általában azt mondják: ő egy igazi hős volt! Tényleg az volt? Honnan tudja a tanárnő? Másként is történthetett, mint ahogy azt leírták a krónikák. De mindegy, nem ez most a lényeg. A hangsúly a hős-ön van. Vajon mit tett életében, amiért még évszázadokkal később is hősnek nyilvánítják? Csatát nyert, feltalálta a fogpiszkálót? Ugyan már! Nem vitatom, jól csinálták amit csináltak, de valóban csak a gyilkolással kapcsolatban lehetünk hősök? Szerintem nem. Én az Inuyasha nézésekor döbbentem rá, hogy vannak olyan utak is a hőssé váláshoz, amik nem a harci mezőkön át vezetnek. Inuyasha, Miroku, Kagome, Sango, Shippo és Kirara pedig nagyrészt ezt az utat koptatják. Hogyan? Elmondom:

Ez a bámulatra méltó kis csapat Kagome kivételével mondhatni az élet etykéje. Hiszen az ő kivételével mindegyik barátja elveszítette a családját, és ami a legfurcsább közös vonás ezekben a tragédiákban: mindegyiküknek a szeme láttára történtek meg a orzalmas események. Inuyasha még kiskorában veszítette el szüleit, akik nélkül nem tudta már megvédeni magát a falusiak dühétől. Miroku szintén kiskorában lett árva, viszont Inuyashával ellentétben neki volt nevelője apja tragikus halála után ( Mushin ). Sango járt közülük a legjobban, már ha mondhatok ilyet. Hisz neki volt ideje boldognak lenni a családjával. Viszont ha belegondolunk, neki volt a legrosszabb a családja halála. És végül a kicsi Shippo. Szegénykének a szeme láttára nyúzták le apja bundáját a bőréről. Shippo akkor szinte teljeen összetört lelkileg, s ennek fényében hatalmas szerencse, hogy Kagoménál és Inuyasháná volt pár ékkőszilánk. Na de ez még csak a boldogtalanság első fázisa. Mik történtek ezek után? Hát én mondom, nem túl szép dolgok.

Inuyasha szülei halála után még bátyjára sem számíthatott, hisz ő gyűlölte őt teljes szívéből. Így a kis félig szellem fiúnak el kellett menekülnie a faluból, ahol addig élt, hiszen a falusiak utálták őt és az édesanyját, Izayoit. Szegénykét egy egész éjszakán keresztül üldüzték husángokkal felfegyverkezve. Éppen hogy csak sikerült megmenekülni. Ezek után egyedül kellett élni a nagy világban, szeretet, család és barátok nélkül. Mirokut édesapja halála után Mushin nevelte fel, s mint mindegyik férfi családtagja, belőle is szerzetes lett. Sajnos azonban a hagyomokhoz híven még apja és nagyapja legfőbb tulajdonságát is megkapta borotva éles esze mellé: mindenkinél jobban perverzebb. Így őgy tűnhet, neki jó élete volt, pedig ez nem így van. Neki az élet egy kitalálsodi, hogy vajon mikor szipantja be őt is a Kazzana. Nem tud előre tervezni, elvégre lehetséges, hogy holnaptól fogva nem is lesz jövője. Sango családjának halála volt a legszörnyűbb. Közvetlenül a baráti köre lemészárlása után megtudta, hogy ő maradt az egyedüli szellemírtó a világon: egész népét lemészárolták. Ezek után ráadásul még öccsét, Kohakut is a sötét erők vették kezelésbe, élükön Narakuval. Shippo szinte az egyedüli közülük, aki szerencsés volt. Ő igaz barátokra talált, akiket később a családjának tekint.

S mégis, mindezek ellenére e bátor kis csapat tagjainak mindig van ereje mosolyogni, nevetni, elpirulni, bohóckodni és erősnek lenni a nagy veszedelmekben és az életben is. Nem omlottak össze, tovább élik az életüket. Szerintem ezek az érdemek teszik az embereket hősé. Hovatovább még ők is használják fegyverüket nem is kevés alkalommal. Egyszóval én bátran kimondom, hogy náluk nagyobb hőst ritkán lehet látni.