Inuyasha szerelmes levele
Egy szép napon,Inuyasha elhatározta,hogy szerelemeslevelet ir Kagomenak,mivel nagyon tetszett neki a lány,de nem merte elmondani.Vett egy papirt és egy irószert és elkezdett gondolkozni.
Drága Szerelmem! -nem! Ez nem jó!Ez túl lényegre törő.
Szeretett Kagomem! -ez mégrosszabb! Még mindig nem jó!
Végül a legegyszerűbbet választotta:Kedves Kagome! Mivel sosem értett az ilyesmikhez és amúgy sem jó a gondolkodásban,rövidre fogta:
Elmondani sosem sikerült,de szeretném,hogy tudd nagyon szeretlek!És szeretném,ha a barátnőm lennél.Remélem nem nagy kérés.
Sok szeretettel:Inuyasha
Egy szép rózsaszinű boritékba tette.Kagome otthon volt,mert épp egy fontos dolgozatra készült.Inuyasha kivárta az estét és elment Kagome világába.Kagome aludt,igy Inuyasha szépen letette a levelet,aztán elindult vissza.Az úton meggondolta magát,hogy mégse kéne odaadja azt a levelet,de nyitva felejtette az ablakot,a szél felkapta a levelet és kirepült az ablakon.Mire a félszellem visszament,a levél már sehol sem volt.Kagome felébredt a mászkálásra és meglátta Inuyashat.Inuyasha tagadta,hogy keres valamit és aztán el is ment haza.Kagome csodálkozott,de aztán visszafeküdt,mert a tanulás kifárasztotta.
A levél felrepült egy fára és ottmaradt..egészen reggelig,amikor egy madár lelökte és a földre esett.Kagome barátnői éppen arra mentek és Eri meglátta a földön a levelet.Felvette és Kagome nevét látta rajta.Nagyon kiváncsiak lettek,hogy miféle levél az és,hogy miért hever ott a földön.Elhatározták,hogy odaadják Kagomenak és akkor majd kiderül mi áll benne.
Egy kiskutya szaladt arra,felugrott és kikapta a levelet Eri kezéből.A lányok a kutya után szaladtak,de nem érték utól.A kutya még vitte egy darabig a levelet,majd letette egy ház elé és elment.A házban Kagome egyik tanára lakott és mikor indult dolgozni,meglátta a levelet.Mivel Kagome neve állt rajta és az pont az ő egyik tanitványa,ezért magával vitte.
Mikor Kagome beért az iskolába,a tanár még óra előtt odaadta a levelet.El sem tudta képzelni kitől kaphatta,mivel az nem volt ráirva.Kibontotta és elolvasta.A meglepettségtől kicsit elpirult,majd elmosolyodott.Már tudta,hogy Inuyasha miért jött el este hozzá és azt is tudta mit fog neki válaszolni...
Inuyasha a konyha falának támaszkodott és Kagomet figyelte,aki a hűtőszekrényben keresgélt. -Kagome,tudod,hogy kikell takarítad a szobádat,mielőtt elmész Inuyashaval.-lépett be Kagome anyukája. -Tudom,anya!Meglesz...-Kagome már alig látszott ki a hűtőből,úgy keresgélt. Inuyasha felment Kagome szobájába és érdekes dolgokat pillantott meg a szobában.Névszerint porszívót,és egy kis fehér illat dobozt.Mindezek annyira felkeltették az érdeklődését,hogy rögtön a kezébe vette az illatosítót és hasonló illatot keresett.Kis idő múlva kihúzott egy fiókot,amiben Kagome alsóneműi virítottak.Inuyasha kivett egy szines, franciabugyit,amin egy szürke cica dorombolt.Megforgatta és alaposan szemügyre vette,majd letette és beledobta az illatosítót a fiókba.Újra a porszívóra esett a pillantása,ami (Kagome nagy balszerencséjére be volt dugva a konektorba) annyira megtetszett neki,hogy nyomkodni kezdte rajta a gombokat.A porszívó zúgni kezdett és befelé szívta a levegőt.Inuyasha (bár ezt senkinek sem vallaná be) nagyon megijedt és belerúgott,megbánta mert a porszívó bekapta Kagome bugyiját,és mégjobban zúgni kezdett.Inuyasha ráugrott a porszívóra,megnyomva ezzel a "fújás"-gombot.A porszívó az összes fekete port kiköhögte magából és Kagome szobáján kicsit sem látszott már,hogy eredetileg rózsaszín.Inuyasha tétován vállat vont,és a kezébe vette a poros fehérneműt (ami már jóindulattal is csak fekete volt) amit a porszívó volt szives kiköpni. Kagome lépett be az ajtón: -Inuyasha,megbeszéltem anyuval,hogy majd csak... -Nem én voltam!-tiltakozott Inuyasha még mindig a kezében tartva Kagome alsóneműjét,amiről el is felejtkezett. -Az ott..-Kagome szeme megakadt a fehérneműjén.-FEKSZIK!!! Inuyasha a földhöz vágódott. -Hogy lehetsz ilyen perverz?!Fekszik! -Nem vagyok perverz..-emelte fel a fejét Inuyasha. -Akkor mi vagy,hm? -Inuyasha körbenézett a szobában: -Segítőkész.. |