Miroku és Sango szerelme

(By: Sango)      

A csapat szokás szerint épp vándorolt mikor egy puffanást és egy jajgatást hallottak:

- Te perverz disznó hogy lehetsz ilyen?!?! - kiabált Sango Mirokura.

- Most miért Sango mit tettem? - kérdezte ártatlan arccal Miroku.

- Ne add az ártatlant folyton-folyvást csak fogdosol mást se csinálsz! - dühöngött a szellemírtó.

- Megint kezdődik? - kérdezte Kagome.

- Nagyon úgy tűnik - felelt Inuyasha.

- Igen kezdődik -  szólalt meg Shippou is.

- Jajjj, Sango kérlek ne haragudj de tudod hogy a kezem önálló életet él - magyarázkodott Miroku.

- Na persze még hogy a kezed önálló életet él! Ekkora ostobaságot! - kiabált a szellemírtó majd előrement.

- Jaj, Miroku ezt jól elintézted - mondta Inuyasha.

- Igen Miroku menj és kérj tőle bocsánatot azonnal! - ordítozott Kagome.

- Jól van megyek - egyezett bele a szerzetes. Mikor odaért a szellemírtó megszólalt:

- Már megint mit akarsz? Nem volt elég neked az a pofon még többet is akarsz?

- Nem Sango bocsáss meg nekem de tudod milyen vagyok.

- Igen sajnos tudom egy nőcsábász, csaló, hazug szerzetes.

- Miért vagyok én hazug? - kérdezte Miroku nyugodt hangon.

- Már megint csak az ártatlant adod!!! - dühöngött Sango.

- Nyugi Sango. . . - kezdte Miroku de még mielőtt befejezhette volna Sango mérgében otthagyta.

- Úristen Miroku ezt még jobban elszúrtad - mondta Kagome.

- Igen ezt nagyon - helyeselt Inuyasha is.

Sango eközben gondolkodott. Már elég messze járt a többiektől.

- 'Állandóan csak tapiz nincs benne semmi becsület és mégis. . . és mégis szeretem. Istenem hogy szerethettem bele? Ő engem úgyse szeret. Minden lány kell neki csak én nem. Jobb ha nem is rágódom tovább ezen' - ezek a gondolatok kavarogtak a fejében. Magányosan rótta az utakat mígnem elfáradt. Leült pihenni egy fa tövében. Magára kapta a szellemírtó öltözékét hogy ha megtámadná egy szellem készen álljon a harcra. Pár perc pihenés után a lány folytatta az útját. Eközben Mirokuéknál:

- Meg kellene keresnünk nem? - kérdezte Miroku.

- Ugyan már Sango nagylány tud magára vigyázni - mondta Inuyasha

- És ha valami baj éri? - folytatta tovább Miroku. A hangjában aggodalom csendült.

- Nem lesz semmi baja nyugodj már meg - csillapította Inu

- Nem nyugszom meg utánamegyek és megkeresem - azzal ott is hagyta őket.

Visszatérve Sangohoz:

Egy sűrű erdőn át vándorolt. Békésen ment míg egyszer csak megtorpant:

- Gonosz erő közelít érzem - alighogy ezt kimondta megjelent egy hatalmas pókszellem.

- Csonttörő! - küldte ki Sango a fegyverét ám a pókdémon visszaverte a bumerángot. Sangonak annyi volt a szerencséje hogy időben elugrott így mikor a bumeráng ismét repült visszafele el tudta kapni. Akkor vette csak jobban szemügyre a pókot a hatalmas csápjai miatt. Ismét kiküldte a Csonttörőt levágva ezzel az egyik csápját a póknak. De visszanőtt neki.

- Ez hogy lehetséges? - kérdezte Sango értelmetlenül. A pók pedig csak támadott és támadott. A szellemírtó a Csonttörő bumeránggal védte magát.

- Istenem miért kellett nekem eljönnöm a többiektől - kesergett. Akkor vette csak észre hogy a szellembe egy ékkőszilánk van. Az egyik csápjában.

- Egy szilánk a Szent Ékkőből! - kiáltotta majd felugrott hogy a Hiraikotsu segítségével kivágja a szilánkot. Már épp támadott amikor a pók megsebezte a karját súlyosan. Már felé tartott hogy megegye mivel Sango már harcképtelenné vált, amikor ismerős hang ütötte meg a fülét:

- Sango jól vagy? - kérdezte Miroku aggódó arccal aki épp Kirara hátán érkezett (igen, Sango nem vitte magával a macskadémont).

- Igen jól vagyok mondta a szellemírtó de az arcán látszott hogy ez nem így van. Miroku magára vonta a szellem figyelmét.

- Nesze neked! - és a botjával rácsapott majd egy varázsigét használt. Odakiáltott gyorsan a szellemírtónak - Sango!

- Jövök! - kiáltotta a lány és szabadon engedte a bumerángját, igaz rettenetesen fájt a karja. Mikor végeztek a szellemmel Miroku odament Sangohoz és. . . és átölelte.

- Úgy aggódtam miattad.

- Mi. . .Miroku ezt komolyan mondod? - kérdezte ledöbbenve a szellemírtó.

- Igen komolyan - mondta a szerzetes. Mikor elengedte a lányt a karjára nézett - Elég csúnya ez a seb de rendbe hozom neked.

- Nem Miroku semmi bajom - ellenkezett Sango.

- Ez nem igaz az arcodon látszik hogy szenvedsz a fájdalomtól. Ne ellenkezz hadd kötözzem be a sebed - mondta ellentmondást nem tűrő hangon a szerzetes.

Sango végül megadta magát. Miroku kimosta a sebét majd bekötözte neki. Későre járt már az idő Kirarát elküldték a többiekhez hogy átadja nekik hogy semmi bajuk nincsen. Elindultak keresni valami helyet. Pár perc elteltével megpillantottak egy barlangot. Üres volt így ott szálltak meg. A szerzetes hozott tűzifát és tüzet gyújtott. Sango példáját követve leült ő is, persze tisztes távolságban a szellemírtótól. Kis idő múlva észrevette hogy a lány remeg.

- Fázol? - kérdezte Miroku.

- Nem - hazudta a Sango.

A szerzetes azonban nem hitt neki odaült mellé és magához ölelte.

- Így már nem fogsz fázni - mondta neki.

Sango persze bele is pirult az ölelésbe. A nagy csendet ismét a szerzetes törte meg.

- Sango.

- Igen?

- Kérlek ne haragudj rám amiért letapiztalak.

- Mi?

- Ne haragudj.

- Igazságszerint már nagyon régen megbocsátottam ezt neked.

- Sango szeretnék beszélni veled komoly dologról.

- Rendben mond csak - mondta a lány aki még mindig Miroku karjaiban volt.

A szerzetes felemelte a jobb tenyerét (persze a másik kezével még mindig Sangot ölelte) és megszólalt.

- Tudod ez a lyuk a tenyeremen teljesen tönkre tesz. És már félek hogy fogytán az időm. Minél előbb el kell pusztítanom Narakut ami nem olyan könnyű.

- Miroku én megértelek. Nekem is nagy fájdalom volt azt látni mikor Kohaku lemészárolta apát és a többi szellemírtót. Ráadásul még Naraku is irányítja őt.

- Igen tudom és én is megértelek. Ez a lyuk a kezemen igaz lassan de tágul. És minél előbb szükségem lenne egy utódra aki a halálom után folytatja Naraku üldözését. De amit mondani szeretnék az. . .

- Mi?

- Sango ha sikerülne legyőznünk Narakut akkor élnél velem? És lennél a gyermekeim anyja?

Sango ilyenkor  már rögtön felpofozta volna a szerzetest de most nem tette hanem feszülten figyelt.

- Sango szeretlek. Tiszta szívemből.

A lány elpirult.

- Jaj, Miroku - mondta meghatódottan.

- Szeretlek és nem érdekel a többi lány akármilyen csinosak is. Te mindnél szebb vagy - mondta a Miroku.

- Miroku - mondta ismét Sango.

- Sango akkor mi a válaszod?

- Igen!

- Szeretlek - mondta Miroku majd megcsókolta Sangot. Egymás karjaiban aludtak el.

Reggel Miroku csókkal ébresztette Sangot.

- Jó reggelt szerelmem - köszöntötte.

- Neked is - viszonozta a szellemírtólány a kedvességet majd adott egy puszit a szerzetes arcára.

- Hogy van a karod? - kérdezte Miroku aggodalommal.

- Jobban - felelte Sango. - Jaj Miroku ne aggódj már ennyire - azzal megcsókolta a szerzetest.

- De igenis aggódom mert szeretlek és féltelek.

- Tudom Miroku én is szeretlek na de mostmár keressük meg a többieket.

- Rendben - egyezett bele fiú.

Nem is kellett sokáig menniük össze is futottak Kagoméval és Inuyashával. Miroku és Sango elmondták nekik az örömhírt aminek mindenki nagyon örült. Mindezek után tovább folytatták a Szent Ékkő szilánkjainak keresését és Naraku üldözését. Később persze Inuyasha és Kagome is összejöttek. Sangoéknak született 3 gyerekük egy fiú ikerpár és egy lány. A fiúk olyan perverzek voltak mint az apjuk a lány pedig folyton ütötte őket emiatt. Tiszta szüleik voltak. Kagoménak és Inuyashának két gyerekük született: 1 fiú és egy lány. Ők is tiszta szüleik voltak. Narakut sikerült legyőzni így mindenki boldogan élhetett és Kohakut is sikerült kiszabadítani.

The End

(Írta: Sango)