Kagome elrablása

Kagome visszajött a középkorba, mert már hiányzott neki Inuyasha, ugyanis nemrég összevesztek Kikiyou miatt. Kagome az erdőben sétált, épp a faluba tartott a többiekhez. Meglátta Inuyashát aki a fa alatt ült:

-Inuyasha?! Te mit csinálsz itt?-kérdi meglepődve Kagome

-Rád vártam…-felelte halkan lefelé nézve Inuyasha

-Komolyan?-kérdi elpirulva Kagome

-Csak rajtunk gondolkoztam.-felelte a hanyou

-Mi? Nem értelek, mi az hogy “rajtunk”?

-Tudod Kagome…én…én…én szeretlek!-mondta mélyen a szemébe nézve

-Ezt most miért csinálod? Szeretsz játszani más érzelmeivel?-kérdi aggódva Kagome, mire Inuyasha elmosolyodott és megcsókolta a lányt.

Kagome ellökte magától, és “Inuyasha”, már nem is Inuyasha volt, megmutatta valódi kilétét. Naraku volt az, aki megragadta Kagomét. Kagome ismét ellökte Narakut, de ő kitartóan próbált elmenekülni. Naraku elkapta Kagome lábát, hogy ne tudjon elfutni, és lerántotta a lábáról a cipőjét, és a zokniját.

-Naraku! Te szemét! Azonnal engedj el!!!-kiállt Kagome

Ám Naraku szóra se méltatta, és elhurcolta. Inuyasha már kezdett aggódni Kagome miatt, és elindult a kúthoz, hogy utánna menjen. Útközben azonban megtalálta Kagome zokniját. Érezte rajta Naraku szagát, és Inuyasha azonnal visszasietett a faluba, a többiekért. Inuyasha egy percig sem akart várni, és rögtön el is indultak.

Naraku kastélyában:

Naraku leláncolta Kagome kezét, és bezárta egy olyan helységbe, ahol mindenhol “tükörfalak” voltak. Kagome magát látta mindenhol a szobában. Naraku belépett:

-Nocsak, nocsak Inuyasha szerelme, Kagome. Micsoda megtiszteltetés.-gúnyolódott Naraku

-Te nyomorult! Egyáltalán nem lepsz meg ezzel a trükkel! Mindig is ez volt a taktikád! Hogy játszol mindenki érzelmeivel! Ez rettentő gonoszság!-kiállt Kagome

-Kitűnő megfigyelő vagy! Szeretem látni, ahogy szenvednek az ellenfeleim…a halál előtt.-vigyorgott Naraku-Ám…te kapsz egy esélyt tőlem.-folytatta

-Miket beszélsz te?-kérdi Kagome

-Légyél az asszonyom! Szülj nekem utódokat, és megkapod tőlem az örök életet, és fiatalságot!

-Te bolond vagy! Azt hiszed szülnék annak gyereket, aki annyiszor bántotta, mind fizikailag, mind szellemileg Inuyashát?

-Igazad van, vele jobban összeilletek….Nos mi a válaszod, szépséges halandó?

-SOHA!!! Inkább a halál!-kiáltotta Kagome

-Sajnálom, csakhogy ez nem kérés volt, hanem parancs! Nekem mindenképpen kellesz, úgyhogy-szól Naraku és elővett egy ékkőszilánkot-irány a pokol!

Kagome testébe beleágyazott egy szilánkot, és ezzel fogja őt szörnyű dolgokra kényszeríteni…

II. Az ezüsttükör:

Inuyasha és a többiek is megjelentek Naraku kastélyánál. Inuyasha berontott, és meglátták egy ablakon keresztül az eszméletlen Kagomét. Inuyasha kiabált neki, de nem hallotta meg. Megrakadta a Tessaigát, de a fal erősen ellenát neki.

-Ostoba vagy Inuyasha!-hallatszik Naraku hangja

-Naraku! Azonnal engedd ki Kagomét!!! Mit műveltél vele?-kiállt Inuyasha aggódó hangon

-Hogy engedném el azt a nőt, aki a gyerekeim anyja lesz?

-Micsoda???-zendül fel mindenki

-Igen! Kagome testébe benne van egy ékkőszilánk, és ezzel azt tesz amit parancsolok neki, manipulálhatom őt Inuyasha!-kacag Naraku

-Gyűlöllek!!!-üvölt Inuyasha

Ekkor meglátták Narakut Kagome mellett, aki most vette irányítása alá a lányt.

-Ne törődj senkivel Kagome….! Csókolj meg!-fordította magafelé a lány fejét. Kagome megcsókolta Narakut, aki simogatta is. Kagome ebből semmit nem fogott fel, nem úgy min Inuyasha. Naraku tudta, hogy Inuyasha mindent lát. Inuyasha teljesen megőrült, agyát elborította a düh, és ezzel a dühvel, sikerült végre áttörnie a falat a Tessaigával. Naraku eltűnt, és a rejtekhelyéről azt parancsolta Kagoménak, hogy ölje meg Inuyashát és a többieket.

(folytatás következik!)

III. A düh ereje:

Kagome Naraku parancsára célba vette Shippo-t a nyilával.

-Kagome! Én vagyok az! Te nem vagy képes ilyet tenni!-mosolygott Shippo félelemmel a szemében. Ám Kagome, most harcolni sem tudott az ellen, hogy megölje őket, mert Naraku teljesen az irányítása alá vette, és a csókja is erősítette ezt. Kagome kilőtte a nyilát. Gyorsan történt minden, így eltalálta a kis Shippot. Shippo abban a plillanatban meghalt.

-Ne! Shippo!-vette élettelen testét a kezébe Sango. Inuyasha tátott szájjal nézte Shippót, majd tekintete Kagoméra pillantott, aki egy új nyílvesszőt tett a nyilára. Most Mirokut vette célba, aki nem használta a kezét a darazsak miatt. Kagome ismét kilőtte a nyilát, Miroku nem tágított, ám Sango eléurott, így a nyílvessző mindkettőjük testén átfúródott. Mindkettőjükkel végzett. Inuyasha mostmár nagyon “zaklatott” volt, nem tudta mitévő legyen. Ő következett célpontnak.

-Kagome! Kérlek ne ölj meg! Hallgass rám Kagome! Kikiyo…..már a múlté!!!.......Akkor jöttem rá, mikor legádázabb ellenségem rabolta el azt, akit teljes szívemből szeretem!- mondta Inuyasha. Kagome leemelte nyilát…

-Az ember akkor jön rá kit szeret igazán, mikor látja elveszíteni!!!...-kiálltotta Inuyasha, de ő kilőtte a nyilát Inuyashára, mikor hirtelen felemelte íjját. Az pont Inuyasha szívébe fúródott, még utolsó lehelletével nyögött valamit:

-Sze-rel-mem…. Inuyasha összerogyott, és meghalt. Naraku felkacagott. Csak kacagott és kacagott, ezzel nem figyelt Kagoméra. Kagome rövid időre magához tért, ezt az időt kihasználva Narakura támadt. Naraku még mindig ördögien röhögött, amikor egyszer felnyögött. Kagome szent nyílvesszeje semmivé tette Narakut, és vele együtt a palotát. Kagoméból kiesett az ékkőszilánk.

Kagome még lihegett egy kicsit, majd hátra fordult, és meglátta halott barátait, akiket ő mészárolt le. Odafutott hozzájuk. Kagome üvöltött, és sírt, a testükre borult. Nem tudta, hogy mi lesz így vele, és hogy tud e ekkora teherrel élni.

-Shippooo! Miroku! Sangoooo! Inuyashaaaaaaaa! Bocsássatok meg!!! Mihez kezdjek nélkületek?- Kagome zokogott testük felett, a szíve majd megszakadt. Soha nem érzett még ekkora fájdalmat a szívében. Rengeteg érzés keveredett benne. Valami átvillant a fejében…. Öngyilkosságnak hívják………. Kagome már nagyon régóta sírt. Szemei vérvörösen csillogtak. Ráborult Inuyasha testére:

-Szerelmem!!!- kiálltott Kagome, és a visszhangja is sokszor. Kagome megfogta a nyilat a kezével, ami kiállt a halott Inuyashából. A nyílvessző elkezdett kéken fényleni amit Kagome észrevett:

-Mi ez?- kérdi, és megragadta a nyilat, és kihúzta Inuyashából. De nem történt semmi. Kagome újra visszaborult testére, és tovább sírt. Ám most a feje a nyila által okozott seben volt. Kagome könnyei belefolytak. Inuyasha teste lüktetni kezdett, és kinyitotta szemeit.

-Inuyasha!- ugrott rá Kagome, most még jobban sírt. Kagome szent ereje segített. Mivel a nyilai is szentek, ő azt tehet, amit nagyon akar. Ő lőtte ki a nyilat, ő is húzta ki, ezzel megtörte a varázst, mivel ő sem hétköznapi személy.

-Inuyasha…..Bocsáss meg!- és felültette Inuyashat, majd megölelte.

-Kagome…..-mondta Inuyasha és “kiszabadította” magát Kagome karjaiból. Inuyasha megcsókolta Kagomét, aki így alig kapott levegőt, de folytatta.

-Mindig erre vágytam.- mondta Inuyasha és Kagome az örömtől sírt. Inuyasha szorosan magához ölelte, nem haragudott Kagoméra kicsit se.

-Kikyou már nem olyan mint akkor! Jó volt, de mostmár nem ő kell….. Te kellesz nekem! Kagome…..semmiért nem mondanék le rólad! Soha nem foglak elereszteni! Mindig együtt leszünk!

-Inuyasha….. –azzal Kagome mégerősebben szorította magához.

Kagome ugyanígy életre keltette a többieket is. Senki nem haragudott rá, hisz az nem ő volt. Mindenki örült. Naraku meghalt, náluk az egész ékkő (kivéve Koga lábaiból kettőt), és mindnyájan élnek. Miroku végre szerelmet vallott Sangónak, és hűséget esküdött. Kivételesen szerelemből beszélt Miroku, és nem is tapizta meg Sangót. Ezzel elnyerte a szívét. A csapat végleg letelepedett Kaede anyó falujában, hisz már nincs miért kutatniuk. Majd Kogát rászánják a jóra, úgyis, gondolták ő nem megy sehova, ezért most nem is ezzel foglalkoztak. Pár hónappal később kettős esküvőt tartottak, a négy barát egyszerre mondta ki az “igen”-t. Inuyasha Kagomét vette el, Miroku Sangót, ám nem csak házasságot esküdtek, hanem örök barátságot is…. Egymásközt, ami nem volt meglepő senki számára, mert nagyon hosszú ideig küzdöttek együtt a szilánkokért. Sok mindent túléltek egymással, közösen “kóstoltak” bele mindenbe, A csaták hevébe, a betegségekbe, a szomorúságba, az aggódása és a szerelembe…. Harcoltak…..együtt….. az életükért, és egymásért…..