3. rész:A sötét én Jaken és Rin már majdnem ott voltak a falunál. Érezték a baljós előjeleket, tudták, érezték ha Inuyasha nem áll kötélnek Sesshomaru valószínüleg meghal, hiszen ők nem tudják megvédeni. - Inuyasha! Osuwari! - hallatszott messziről Kagome hangja. - Kagome-chan! - kiabált Rin. Kagome meglepetten lépett ki a kunyhóból nyomában Sango és Miroku. - Szia Rin! - üdvözölte Sango. - Mi történt? Olyan zaklatott vagy - kérdezte Miroku. - Sesshomaru! Sesshomaru!! - lihegett Rin. - Mi történt a béna bátyámmal? - kérdezte Inu félvárról. Igazán nem érdekelte mi van Sesshomaruval, de most mégis furcsa érzés fogta el. Egy hang azt mondta neki: - Ments meg Inuyasha! - egy hang egyfolytában ezt visszhangozta. - Ment meg! - Ki vagy te? - Inuyasha ments meg! - Sesshomaru? - Segíts! - Hol vagy? De válasz nem érkezett. - Mi a baj Inuyasha? - kérdezte Kagome Inuyasha furcsa arckifejezését látva. - Semmi. Csak képzelődtem. Pontosan miért van itt Rin és Jaken? - Azért jöttem, jöttünk Inuyasha - kezdte sejtelmesen a lány - mert, tudod úgy kezdődőtt hogy Sesshomaru és Kikyou együtt jártak, de Kikyou elhagyta őt. És nem tudjuk hogy miért,de elhagyta őt ... - Nem csodálom! - Inuyasha! - csitította Kagome - Folytasd légyszives. - ... teljesen magába zuhant, ül a tó partján üres tekintettel és nem mozdult. Azt szeretnénk kérni hogy segíts megvédeni őt, mert mi ketten nem tudjuk és... - Akkor ez az! - kiáltott fel Inu. - Mi? - kérdezték egyszerre. - Az előbb egy hang, furcsa volt azt kiáltozta hogy ments meg Inuyasha. És Sesshomaru volt az. Biztos bajban van. - Ez furcsa - mondta elgondolkodva Kagome - Valaki elrabolta a tesvéremet.Meg kell mentenem. - Inuyasha?! Mi van veled? Meg akarod menteni Sesshomarut? - Hiába útálom annyira, mégis a bátyám. - De Sesshomaru ott van a fa alatt ahol hagytuk - szólt Rin. - Inuyasha megérzései nem csalnak - érvelt Kagome - általában. - Akkor az lesz a legjobb ha elmegyünk, és megnézzük! - kiáltott Jaken. Elindultak a tó felé. Közben Inuyasha a gondolataiba mélyedt, és nem szolt senkihez. Azon gondolkodott hogy mit látott Kikyou Sesshomaruban. Aztán rájött: Kikyounak egy éretteb, nyugodtabb emberre volt szüksége, aki nem olyan önfejű és heves. Aki mellett nőnek érezheti magát és meg tudja védeni. - Ez nincs meg bennem - sóhajtott Inuyasha. - Mit mondtál? - nézett rá Miroku Inuyasha nem szólt csak megrázta a fejét. - Azért ez furcsa - kezdte Kagome - Sesshomaru sosem volt szerelmes. Most előszőr volt az. És mégis hogy magába zuhant. Érdekes elképzelni: A nagy Sesshomaru, mozdulatlanul és tehetetlenül könnyen, legyőzhetően. Egyépként mindenki túlesik néhány szakításon, de úgy látszik Sesshomarut nagyon érzékenyen érintette. Jaken és Rin csak halgattak. Nagyon aggódtak urukért. El sem tudták képzelni mi lesz ha elveszítik őt. - ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Eltünt! - sikítozott Rin. És valóban. Ahol egykor Sesshomaru ült, most egy hatalmas lyuk tátongott csak a földben. Semmi nyom. - Áh! - Inuyasha! - kiáltott rámülten Kagome. Ismerős volt neki ez a jelenet: Inuyashát egy nyillal odaszögezték egy fához. - Kikyou! Már megint te? 50 évvel ezelőtt már eljátszottad ezt velem. - Tudom. Akkor tévedtem. De most nem. Tudom Inuyasha! Mindent tudok. - Mit tudsz? Miről beszélsz? - kérdezték mindannyian. - Te raboltad el Sesshomarut. Mindenki megdermedt. Ez nem lehet. Gondolták kis csapatunk tagjai. Azt gondolták hogy Kikyou megbolondult. - Az nem lehet. - Lehet hogy most más a ruhád, de tudom hogy te voltál. - Lehetetlen. Inuyasha ma egész nap velünk volt.Egy percre sem hagytuk egyedül - bizonygatta Miroku, bár kételkedett barátjában. - Kikyou beszéljük meg. Kikyou most az egyszer engedett Kagoménak, és leeresztette a nyilát. Sango kihúzta Inuyasha vállából a nyilat és bekötözte a sebét. - Szóval nem te voltál? - Nem. Nem én raboltam el. - Pedig én láttam: Sesshomaru ott ült a fa alatt. Amikor Rin és Jaken elmentek hozzátok, nem telt el sok idő és megjelentél te. Vagyis nem tudom ki volt, de olyan volt mint te csak fekete volt a ruhája. Egy erőtérrel felemelte Sesshomarut és eltünt vele együtt. Nem tudom hogyan de megérezte hogy ott vagyok és mielőtt eltűnt volna azt mondta: - Ha meg akarod menteni keresd a Sötétség Palotáját. - Akkor megkeressük. Nem hagyhatjuk hogy Sesshomaru-samaval történjen valami. - Rendben. Megmentjük Sesshomarut - helyeselt Kagome. - De előbb... - kezdte Rin - kérdeznék valamit. Kikyou félt a kérdéstől de bátran ált elé: - Kérdezz nyugodtan. - Miért hagytad ott Sesshomarut? - Ez engem is érdekel. Rin azt mondta hogy nagyon szerettétek egymást. Akkor mi volt a baj? - Tudod, Kagome féltem. Elvégre Sesshomaru egy démon, és nem hittem, hogy tényleg szeret. Magamban sem voltam biztos, aztán amikor elmentem rájötem, hogy mennyire szeretem őt. - Szóval gyötrődtél - mondta Sango. - Igen eléggé. - Ez olyan megíndító - kiáltot fel Kagome. - Igen! - helyeselt Miroku. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!! - Mi baj Sango? - Hoshi-sama! VEDD LE RÓLAM A KEZED! - Miroku! Tudod, már nem is vagyok meglepve. De egy kicsit visszafoghatnád magad. Legalább amíg Rin is itt van. - Erre most nincs idő - mondta Inuyasha - meg kell menteni Sesshomarut. - Mi baja van? - nézett furcsán Kikyou - Sosem láttam még ennyire elszántnak. - Tulajdonképpen hol találjuk a Sötétség Palotáját? - nézett érdeklődve Shippou. - Nem hiszem hogy bármelyikünk is tudná. Sajnos a többieknek be kellett ismerniük, hogy Sangonak igaza van. Senki nem tudta hol keressék, merre induljanak. - Én tudom! Hirtelen Kouga ugrott elő fák közül falkájával a nyomában. - Tudod hol van? - indult el felé Kikyou, de a falka rámorgott. - Elég volt! Ma már ettetek. Igen tudom. De nem szivesen segítek ennek a korcsnak, de Kagoméért bármit. Kouga megfogta Kagome derekát, és magához ölelte, aki meglepődésében nem tudott mit reagálni. - Engedd el bolhafészek! - kiáltott Inuyasha és előhuzta a hüvelyéből a Tetsusaigat, de mire odacsapott Kouga már elugrott. Kagoménak pedig az orra előtt ált meg a kard. Ijedtségében elkiáltotta magát: - Osuwari!! Inuyasha majdnem lecsaptad a fejem. - Ez szép volt. És amúgy is Inuyasha ne mutasd mennyire féltékeny vagy - szólt fennhélyázóan Kouga. Örült hogy ennyire fel tudta húzni Inuyashát. - Vedd le rólam a kezed Kouga! Inkább azt mond hol a Palota. - Igazából pontosan én sem tudom de... - Mi??? - mondták kórusban. - Nyugi! Van róla egy vers csak még nem sikerült megfejtenem. - Ne húzd az időt - szólt felháborodva Shippou. - Igy szól: A sötétség az ellenséged, mégis keresed. Hogy megtaláld, nem kell mást mint egy ékszert keresned. Keresed, kutatod, mégsem találod. De hiába minden mert kinn úgysem találod. A fény mellett benned ott a sötétség is, így bent kell meglelned. Hogy megtaláld a Sötétség Palotáját, a Fekete Gyöngyöt kell keresned. - A Fekete Gyöngyöt? - Tudod talán hol van, Kagome? - kérdezte Kouga. - Hogy tudom-e? Itt áll mellettem. - He? - nézátt rá mindenki furcsán. - Inuyasha szemében van a Gyöngy. Ott voltam mikor Sesshomaru kivette Inuyasha szeméből, mert oda van elrejtve az apjuk sírja. - De mit akart ott Sesshomaru? - kérdezte Kikyou. - Meg akarta szerezni a Szent Kardot, amit az apjuk agyarából készítettek, de Sesshomaru-sama nem tudta megfogni a kerdot mert... - Azért - szakította félbe Jakent Myoga - Mert a kardot azért készítette a nagyúr, hogy meg tudja védeni Inuyasha-sama halandó anyját Izayoit. Azért nem tudta Sesshomaru megfogni, mert ő a saját önző céljaira akarta használni a kardot, de mivel Inuyasha Kagomét akarta megvédeni vele, nála maradt a kard. Mindenki Inuyashára nézett aki hátat fordított és bólintott. - Igen - kezdte megint Kagome - A Gyöngy ott van Inuyasha bal szemében. - De hogy szedjük ki onnan? - nézett rájuk értetlenül Shippou. - Majd én kiszedem onnan - ajánlotta fel Jaken - De egy kicsit fájni fog. - Kibírja - válaszolt Inuyasha helyett Miroku - elég szívós. - Pontosan - helyeselt Inuyasha. - Készülj fel - mondta Jaken. Odasétált Inuyashához, fölemelte a szeméhez a botját, majd hirtelen egy villámcsóva csapott Inu bal szemébe és kiragadta onnan a gyöngyöt. Inuyasha hátra zuhant és a földre esett. Egy pillanatra elvesztette az eszméletét. - És most? - Csak figyelj szerzetes! Jaken a gyöngyöt letette a földre. Rárakta botot, és ekkor megnyílt a sír. - Wao! - ámuldozott Rin. - Akkor menjünk - siettette őket Kikyou - Meg kell mentenünk Sesshomarut. Jakent követve mindannyian beléptek a sötét alagútba. Kagomét, Inuyashát és Jakent kivéve mindenki megdöbbent amikor meglátták Inu no Taishou csontjait. Landoltak a csontok tetején, egészen pontosan a hatalmas daiyoukai vállán. - És most merre? A vers csak arról szólt, hogy hol a gyöngy. Mást nem mondott. - Nyugi Miroku. Meglesz - mondta Sango - és ne ijeszd meg Kikyout. Hirtelen hatalmas recsegés, ropogás közepette elfordult a csontváz feje és megszólalt: - Szia fiam! - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - Inuyashán kívűl mindenki hátrált két lépést. - Szia...apa! - kicsit Inu is meglepődött. - Megkaptad a Tetsusaigat? - Meg. Megszereztem Sesshomarutól. - Igen. A bátyád mindig mindent magának akart. - De miért rám hagytad? - Myoga biztos elmondta neked, miért készítettem a Tetsusaigat és Tenseigat. - Igen. - Jobban bíztam benned mint Sesshomaruban. Tudtam hogy te könnyebben esel szerelembe mint a testvéred, mivel te hanyou vagy ő pedig youkai. - Őt csak a saját céljai érdekelték, és gondolom ez most is így van. - Bölcs volt nagyuram - hajtott fejet előtte Myoga. - Melyik lány az? - Hogy érted? - Inu fülig elvörösödött. - Melyik lányt véded a kardal? Mert látok itt hármat és mind nagyon szép. Mindenki Kagoméra mutatott még Kikyou is. - Jó választás. - Tudom. Kagome kicsit furcsálta ezt a kijelentést. Ránézett Inuyashára, de amikor találkozott a tekintetük Inuyasha becsukta a szemét és elfordult. - Apa, tudod hol van a Sötétség Palotája? - Persze. De miért akarsz odamenni? - Valaki elrabolta Sesshomarut - vágta rá Kikyou. - Meg kell mentenem a testvérem. - Megértelek. Egyetlen dolog vezethet oda benneteket. Mikor ezt kimondta Kagome ölébe esett egy feket fonalgombolyag. - Itt van a Sötétség Gombolyagja. Ez oda vezet. - De hogy? - Csak tedd le a földre és várj türelmesen. És ne feledd: Csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt. Ekkor a csontokból kiszált az élet. Újra mozdulatlanok voltak. - Hogy értette hogy az igaz szerelem? - kérdezte Miroku. - Nem tudom, de induljunk - mondta Rin - Kivette Kagome kezéből a fonalat, letette a földre, és a fonal elkezdett egy irányba gurulni, és vezette őket a Sötétség Palotája felé.