1.rész: Sesshomaru és Kikyou

  Gyönyörű holdfényes este volt. A lágy szellő fujdogált csak. Sesshomaru már jó ideje a csillagos eget  nézte. Bánatos volt. Látszott az arcán.

  -Mi a baj Sesshomaru-nagyúr? - kérdezte Jaken

  -Semmi. De ha lenne akkor se neked mondanám el - szólt ingerülten - Jaken hagyd majd én - szólt Rin kedvesen - Mi a baj nagyuram? Nagyon szomorúnak látszol - Rin lágyan Sesshomarura mosolygott - Olyan magányos vagyok Rin. Nézd meg Inuyashát. Neki ott volt Kikyou, most Kagome. És én, itt álok magányosan.

  -Sesshomaru nagyúr, te nagyon kedves vagy és én biztos vagyok benne hogy találni fogsz valakit.

  -Kössz Rin. Ez megnyugtatott.

Felnézett a csillagos égre és elnyomta az álom.

  -Jaken csinálnunk kell valamit. Sesshomarunak hiányzik a szerelem. Keresnünk kell neki valakit.

  -De mégis ki vállalkozna erre?

  -Kikyou!

  -Hogy! Kikyou! Dehát ő Inuyashát szereti. Nem fog menni!

  -Jaj, Jaken gondolj bele: Inuyashának ott van Kagome, és ezt Kikyou is tudja, és biztos elkeseríti. Nem lesz nehéz meggyőzni hogy Sesshomaruval jobban jár mint Inuyashával.Elmegyek, beszélek vele.

  -Én is megyek!

  -Nem! Te itt maradsz Sesshomaruval.

  -Na jó.

  Rin bement az erdőbe. Tudta merre menjen. Meg is találta Kikyout. Előszőr csak messziről szemlélte, ahogy a lány a tűz mellett ülve, a lángokba meredve gondolkodik. Közelebb lépett. Kikyou észrevette és felkapott egy botot.

  -Csak te vagy az Rin?

  -Igen.

  -Miért küldött Sesshomaru?

  -Nem ő küldött magamtól jöttem.

  - Tényleg? Miért?

  -Elmondom, csak tedd le az a botot.

  Kikyou leeresztette a fegyvert, Rin pedig leült a tűz mellé.

  -Azért jöttem hogy megkérdezzem szereted-e még Inuyashát?

  -Tulajdonképpen nem. Nem tudom neki megbocsájtani hogy elárult. Meg neki most már ott van Kagome. És én nem állok közéjük.

  -Mit gondolsz Sesshomaruról?

  -Szerintem kedves, bár a rossz oldalon áll. De ez még változhat.

  -Kikyou, Sesshomaru nagyon magányos. Hiányzik neki a szerelem. Tegnap erről panaszkodott nekem. És mi elhatároztuk Jakennel hogy keresünk neki valakit. És rád gondoltunk.

  -Rám?

  -Rád. Te nagyon kedves vagy. És tökéletesen illesz hozzá.

  -De...

  -Ne szakíts félbe kérlek. Sesshomaru nagyon szenved. És azért gondoltunk rád mert te kedves vagy, szeretetreméltó, megértő, és őszinte, és Sesshomaru ezt szereti.

  -Nem is tudom...

  -Kérlek legalább találkozz vele. Nagyon fontos lenne. És amugy is, mit veszthetsz?

  -Rendben találkozom vele.

  - Hát ez fantasztikus. Akkor holnap este a a tónál. Majd előtte jövök. Hidd el nem döntöttél rosszul.

  Rin elrohant. Igyekezett urához, aki már ébren volt, és Jakent fagatta  arról,hol van Rin.

  - Rin hol voltál? - kérdezte Sesshomaru és kitárta a karját.

  - Sesshomaru-nagyúr! Sesshomaru!! - lelkendezett a kislány, és Sesshomaru karjaiba rohant, aki szorosan magához ölelte. - Sesshomaru-nagyúr megcsináltam!

  - Mit Rin?

  - Beszélgettem Kikyouval rólad. Azt mondta hogy már nem szereti  Inuyashát, és szivesen találkozna veled. Nem leszel többé magányos.

  - Ügyes vagy. Köszönöm. Biztos nem tudtam volna erőt venni magamon hogy... de miért pont Kikyou?

  - Lényegtelen Sesshomaru-nagyúr. Készülödnöd kell. Holnap este találkoztok a tónál.

  Másnap napnyugtakor Rin ott volt Kikyounál és segített neki kicsit rendberakni magát.Közben Jaken Sesshomarunak segített.

  - Mehetsz Kikyou - indította útnak Rin - Indulhat Sesshomaru-sama.

Mindketten vártak már a találkozásra.

  - Sesshomaru!

  - Kikyou, üdvözöllek - a lány szépsége elbűvölte - Kikyou még mielőtt bármi is történne közöttünk tudnod kell: nem vagyok valami romantikus alak.

  - Nem baj nekem így is tetszel.

  Elkeztek beszélgetni.

  - Szóval... - kezdte bizonytalanul a lány - mióta ismered Rint?

  - Elég régóta és mintha a lányom lenne.

  - Nagyon kedves, és rendkívül szívén viseli a sorsodat. Be kell vallanom ha ő nincs, akkor én most nem lennék itt és nem valhatnám be neked, hogy mióta nem szeretem Inuyashát, te tetszel nekem.

  - Komolyan?

  - Komolyan.

  Az arcuk lassan közeledett egymáshoz, és az ajkuk lassan összeért. Forró csókokban eggyesültek. Elfeledték minden gondjukat. Arcuk szét vált, és már nem tudtak parancsolni a vágyaiknak, és felszínre törtek az érzelmeik. Percekkel később már a vízben voltak ahol a holdfény visszatükröződik a, és a két test lassan egybe olvadt.Teljesen átadták magukat egymásnak. Ez a néhány perc megpecsételte a jövőjüket. A víz halkan fodrozódott.Ez a néhény perc minden kérdésükre választ adott a másikkal kapcsolatban. Hangtalanul fedezték fel egymás testét. Mégis tele voltak vággyal és szenvedélyel.Kijöttek a vízből felöltöztek és tovább nézték a  csillagos eget immár egymás karjaiba bújva.

  - Sesshomaru-nagyúr! Mi volt  Sesshomaru nagyúr?

  - Van mit megköszönnöm nektek Rin. Köszönöm.

  - Szóval sikerült! Kikyou és te egy pár vagytok.

  - Látom nagyon örülsz neki.

  - Igen szeretem Kikyout aranyos.

  - Örülök neki.

Másnap Sesshomaru elvitte Kikyout kirándulni. Rin és Jaken is eljött.

  - Örülök hogy itt vagytok velünk - szólt Kikyou

  - Mi is örülünk Kikyou úrnő.

  - Kérlek Jaken szólits csak Kikyounak.

  - Oh! Szabad nagyuram?

  - Persze ha Kikyou megengedi.

Jaken elősszőr látta urát ilyen őszintén mosolyogni.

  - Kikyou nagyon örülök hogy itt vagy velünk - szólt Rin

  - Én is. és ezt neked köszönhetjük Rin.

  - És persze neked Jaken - fejezte be a mondatot Sesshomaru

  - Nincs mit Sesshomaru-sama

Sesshomaru átölelte Kikyout és magához ölelte Rint. Mindenki boldog volt. És eggyütt nézték a naplementét.