2.rész: Ha végetér a varázs Gyönyörűen sütött a nap, és ennél szebb napot mint a mai a középkori Japán nem is kívánhatott volna.Mindenki boldog volt. Kivéve egy valakit. Sesshomaru nagyúr volt az. Pedig nemrég még rá sem lehetett ismerni olyan boldog volt. Most csak ült a tó melletti egyettlen fa alatt és a vizet bámulta.Üresség volt a tekintetében.Meg sem mozdult egész nap. - Most nézz rá Jaken! - szólt Rin - Ő nem az a Sesshomaru. Se a démon, se a szerelmes nagyúr. Most más. Mintha nem is a mi urunk lenne. - Igazad van, kivételesen. Mióta Kikyou egyik pillanatról a másikra magára hagyta, magábazuhant. - Emlékszel? - szipogott Rin és könnyek szöktek a szemébe - Itt találkoztak, ez alatt a fa alatt. Most már nem bírta tovább elviselni szegény lány. Nem tudta elviselni hogy így látja a hatalmas Sesshomarut. Odaszaladt hozzá, az ölébe ugrott, és a szemébe nézett de nem látta azt a régi elszánt, ugyanakkor nyugodt tekintetet mint régen. - Sesshomaru-sama, nagyuram - kiáltozott - figyelj rám, ne csináld ezt. Ki kell heverned. Tudtad hogy nem tart majd örökkér. Nagyuram nem tudom nézni hogy szenvedsz. Térj magadhoz! Szükségem van rád. Szükségünk van rád. Mindkettőnknek. Ébredj fel!! Ez nem te vagy!!! Sesshomaru!!!! Ráborult és sírt, de nem használt. Sesshomaru nem mozdult, még mindig a vizet nézte. Szemei előtt ott volt Kikyou. Semmi mást nem látott csak az ő arcát. Tudták mind ketten, Rin is és Jaken is hogy a nagyurnak sok ellensége van és így védtelenül, összeomolva nem tudja magát megvédeni. Egy dolgot tehettek: - Inuyasha! - NEM! Kizárt hogy Sesshomaru-sama beleegyezne. Az a korcs félvér nem védheti meg. Ez nagyon megalázó. Ráadásul Inuyasha mindig a szemére hányná hogy neki kellett megvédenie a bátyját. - Na ide figyelj te kis vakarcs! Ha nem szólunk Inuyasha-samanak akkor előbb-utóbb, nem lesz kinek beleegyezni, nem lesz kit szolgálnod, és nem lesz kinek a szemére hányni. - Oh! Igaz. Rendben de ha Sesshomaru megtudja dühöngeni fog. - Tudom de ez a legjobb megoldás. - De hogy vesszük rá erre Inuyashát? - kérdezte Jaken. - Erre még nem gondoltam de... - Valahogy rá kell veni!!!! - Mi lenne ha előbb Kagomét vennénk rá, ő hamarabb meglágyul, és Inuyasha nagyon hallgat Kagoméra, onnan már könnyű lesz. - Igaz. Talán. - Siessünk hogy minél előbb visszaérjünk. De már késő volt. Amint elhagyták a tavat, sötét árnyék ereszkedett a kristálytiszta vízre, és elrabolta Sesshomaru-samat. Furcsa volt számára hogy ilyen könnyű dolga van, de örült. Élmény volt számára hogy ilyen könnyen ment. Tudta mikor rabolja el.Tisztán tudta milyen állapotban volt Sesshomaru.