-Ugye ti is ezen az egészen kondolkodtok?

  -Engem még mindig megrémít ez az egész.- mondta Sango.

  -Mármint mi? Mert sok minden történt.-kérdezte Kagome.

  -Az-kezdte Sango- hogy. először is ez a sötété én dolog. Igaz hogy itt minden fircsa de ze nálam bettette a kaput.A második hogy-ekkor Kagoméra nézett-hogy tudtátok használni a kardokat? Nem azt mondták hohy embe nem érhet a szent kardokhoz?

  Kagome vigyorogva próbált válaszolni:

  -Um...nos nem tudom, de éreztem hogy meg tudom tenni.

  -Én tudom a választ.

  -Myoga-jiji?Hogyhohy te itt vagy?

  -Inuyasha-sama most miért mondod ezt?

  -Tudod jól te vérszívó porszem!

  -Inuyasha ne légy undok.Mesélj Myoga mit tudsz.

  -Nos, mint minden dolog ami a kardokkal kapcsolatos ez is apádra vezethető vissza.Sesshomaru születése előtt történt.Apád egy nap nagyon beteg lett. Ismeretlen és furcsa betegség kerítette hatalmába.Biztosak voltunk benne hogy meghal.Édesanyád Izayoi-sama nagyon kiborult. Tudta hogy csak egy megoldás van.Elment Totousahoz hogy alakítsa át a kardokat úgy, hogy ő is tudja használni.Totousa megkérdezte tőle:

  -Mégis miért kéred ezt tőlem?

  -Azért hogy ne veszítsem el a gyerekem apját.Kellenek a kardok hogy megvédjem őt.Azt mondták meg fog halni, és nincs orvosság.Így a Tenseigával meg tudom menteni, és a Tetsusaigával meg tudom védeni amíg föl nem épül.

  -Biztos vagy benne Izayoi?

  -Igen. Elszánt vagyok.

  -Nem valók a kardok egy nő kezébe, főleg egy leendő anyáéba nem.

  -Nem vagyok olyan törékeny mint amilyennek látszom.Vagyok még olyan jólhogy tudjak harcolni....

  -Édesanyádban tényleg több erő, és harcra való hajlam volt mint bárki is gondolta volna.A törékeny külső kemény belsőt rejtett. És ha ezt Setsuna no Takemaru tudta volna biztos nem ölte volna meg azon a napon amikor te születtél.Szerencsére apád addigra fölépült. Ha nem menti meg, akkor édesanyádat sem ismerted voln meg soha.

  -Érdekes történet Myoga.

  -Ezért tudtad te és Kikyou használni a kardot. Meg persze ahogy az én uram mondta csak az igaz szerelem győzheti le a gonoszt.Ha nem lettetek volna mindketten szerelmesek te is és a papnő is nem tudtátok volna őket megmenteni.A kardok valószínüleg felperzseltek volna titeket.Csak az igaz szerelem hozhatta ki a kardok igazi erejét.

  -Kagome!-kezdte sanda mosolyal Inuyasha-Szerelmes vagy belém?

  -Umm...hát..ez nem is...

  -Kagome?!

  Kagome zavarában nem tudott mit mondani, és hogy Inuyasha ne kérdezősködjön a szokásos módszert alkalmazta:

  -Osuwari!

  Inuyasha a földön fekve, de még mindi feltette a kérdést:

  -Vald be hogy szeretesz.

  -Osuwari!!

  -Ne fuss el a kérdés elől.

  -Osuwari!!!

  -Most már nem tudod letagadni.

  -Osuwari!Osuwari!!Osuwari!!!OSUWARI!!!!

  -Kagome most már elég meg fofod a végén ölni.-csitította Miroku.

  Sango, Shippou, és Kirara kidülledt szemekkel néztek Kagoméra. Nem látták még ennyire dühösnek.

  -Ne nézzetek rám így!Csak elragadott a pillanat heve, az ahogy Kikyou megmentette Sesshomarut.Csak az érzelmek befolyásoltak.

  Persze gondolatban tudta hogy nem nem így van.Nagyon szerette Inuyashát, de nem volt biztos benne hogy elfelejtette KikyoutDe reménykedett. És a csók izét amikor Inuyasha megcsókolta még mindig érezte.

  -És most, mármint miután Inuyasha föltápászkodott a  földről mennyünk és keressük meg a többi ékkő szilánkot.-buzdította őket Shippou.

  -Remélem azért-kezdte Inuyasha-hogy Kikyou és Sesshomaru sokáig együtt maradnak.

  -Igen tényleg szép párt alkotnak.-helyeselt Kagome

  -Pont mint te és Inuyasha.-vigyorgott Miroku.

  -Ezt fejezd be!!!-kiabált rá Kagome

Hátat fordított és sértődötten elidult.

  -Látod mit csináltál-csapott Miroku fejére a Hiraikotsuval Sango-olyan érzéketlen vagy.Te is Inuyasha.Kagome várj meg!

  Sango Kagome után szaladt egyikuk sem figyelt sem Inuyashára sem Mirokura.

  -Háborút akartok? Akkor megkapjátok.Ezt még megbánod Kagome.-Soha többé nem beszélek veled.

  -Szerintem tisztában van vele hogy nem veszt sokat.

  -O-su-wa-ri!-kiáltott mesziről Kagome.

  -Gyere Már Miroku, ki kell békítenünk a lányokat ha azt várjük hogy Inuyasha fölkeljen innen eltünnének a szemünk elől.

  Shippou és Miroku értetlen szemmel egymásra néztek.

  -Hé, várjatok meg minket!-kiáltotta két fiú.

  -És velem mi lesz? Engem itt hagytok. Ti hálátlanok. Ezt még nagyon megbánod Miroku te is Shippou!Hé, nem figyel rám senki?Keh, minek is erőlködöm.Na csak várjatok ha egyszer fölálok inenn.

  De már túl messze voltak hogy halják Inuyasha átkozódását.

  -Oh!

VÉGE